Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Reményik Sándor: Zöld csillagok (2015.02.06.)

Reményik Sándor: Zöld csillagok

A kisvasutat befútta a hó -
Szánon jött a havasról valaki.
Éjjel, havon és holdvilágon át.
Fagy megkímélte, farkas elkerülte,
Fenyők kísérték: Isten katonái,
A rengeteg mint gyermekét ringatta:
Lélekringató fehér rengeteg.
Megérkezett frissen, vidáman.
A telefonban úgy csendül a hangja,
Mintha sziklák közt szabad szél kacag -
Azt mondja: százszor szebbek odafenn
És óriás nagyok
És zölden, zölden,
Zölden ragyognak a csillagok!

Zöld csillagok: szíven fogott a szó.
Mióta nem nézek az égre én!
Nincs mit keresnem, nincs mit várnom onnan.
S ha egy-egy este fel-feltéved
A tekintetem révetegen mégis:
Olyan kopottak, közönségesek,
Fakók és nem-nekem-valók,
Színehagyottak, idegenek, unottak,
Betegek, akár én, a csillagok.
És nem tudnak rajtam segítni -

Zöld csillagok: szíven fogott a szó.
Ez az egy színes szó szíven fogott.
Én Istenem, Te nagyon jól tudod:
Nem kívántam soha sokat.
Csak egy egészen kicsikét
Emberül és igazán élni.
Tebenned hinni, szeretni, remélni
S meghalni zöld
Reménység-csillagok alatt.


Munkatársaim panaszkodnak, olyan rohanósan indult ez az év. Ebben az új esztendőben csak kapkodjuk a fejünket, futunk a feladatok előtt vagy mögött, sohase érjük el a nyugalmat, a célt.
Hol lehet hiba? Bennünk, vagy a külvilágban? Ki vagy mi hajszol minket ennyire? Miért nem tudunk megálljt parancsolni? Talán azért, mert lehet, ott a szívünk mélyén, legeslegbelül nem is szeretnénk?
Mit tennénk, ha kapnánk ajándékba, csak úgy, valakitől egy kis időt? Mit kezdenénk vele? Beosztanánk gyorsan azt is, vagy kihasználnánk, hogy tegyünk valami olyat, amit eddig időhiányra hivatkozva halogattunk? Képesek lennénk akkor észrevenni a zöld csillagokat?
Hiszen ez történik velünk hétről hétre, amikor elérkezik az Úr napja. Ajándékba adja nekünk minden héten a vasárnapot a Teremtő. Mi azonban mintha észre sem vennénk, besoroljuk a többi hétköznap közé. Pedig ettől óva intett márt minket szent II. János Pál pápa is. „Amikor azonban a vasárnap elveszíti eredeti értelmét és pusztán egyszerű „hétvége” lesz, az ember sajnos olyan szűk horizontba zárul, hogy többé már nem képes látni az „eget”. (Dies Domini 4)”
Kérjük a pápa és a költő segítségét! Engedjük, hogy szíven fogjon minket is a szó! Legyenek nekünk is zöld csillagaink, amik felfelé irányítják a tekintetünket az Atya felé.
Álljunk meg egy pillanatra! Legyen időnk rácsodálkozni mindarra, amit Isten szépnek és jónak teremtett. Merjünk Gyökössy Endre szavaival élve leborulók és nem kiborulók lenni! A Föld ugyanúgy forog a tengelye körül, mint eddig. Mi rohanunk gyorsabban, vajon miért? Próbáljuk meg, lassítsuk le, legalább önmagunkat, egy kicsikét!