Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Puszta Sándor: Agonia humana (2015.01.30.)

Puszta Sándor: Agonia humana

a sárkányt ma sem öltük meg
a rák tovább épült bennünk
elesettek feküsznek a csatamezőn
ma sem támasztottuk fel a halottakat
sok miérttől keserűbb a szánk
egy fokkal sötétebb lett
börtönökkel falaztuk el a napot
sok kilométer szögesdrót-rácsot építettünk

megbocsátod-e Uram
hogy elfeledtünk ma is fényleni?

Amikor először olvastam, elborzasztott ez a vers. Talán azért, mert könyörtelenül szembesít a valósággal. Olyan tükröt tart elém, amelyben csupaszon látom önmagamat.
Sajnos sokszor a sötétséget növeljük mi is gondolatainkkal, cselekedeteinkkel. Pedig mi a világosság fiai vagyunk. A Bibliában sok – sok példabeszéd, sugalmazott tanítás, isteni szó mutatja meg ezt nekünk. Miért, hogy elfelejtünk mégis fényleni? Mi az az erő, amely erősebb Isten szereteténél? Miért tud munkálkodni bennünk hatékonyabban a sötétség, mint a világosság?
Hogyan kezdődik János evangéliuma? „Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága.” Tehát a fény, a világosság, az élet. Ha nem fénylek, akkor rosszul élet. Hogyan lehet jól élni, fényleni, világítani? Mindenkinek másképp, annyi bizonyos. Krisztus a világ világossága beragyogja szívünk rejtekét, ha hagyjuk!
Ma próbáljunk meg engedni neki!
Figyeljünk jobban a szentírási szakaszokra! Kövessük komolyabban a Szentmise szövegeit! A zsolozsma zsoltárait, imádságait engedjük hatni ránk! Ne csak megszokásból mozogjon a szánk!
Persze tudom nehéz mindez, de olyan jó lenne, ha legalább időnként nem kellene bocsánatot kérnünk mulasztásainkért! Ha néha – néha rá mosolyoghatnánk Istenre, ugye láttad, hogy fénylett valami abból a világosságból másokra is, amit rám árasztottál! (Boronkai Zsuzsanna)