Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Mécs László: Vallomás /részlet/ (2016.12.02.)

Mécs László: Vallomás /részlet/

Vallomással tartozom a világnak,
mert sokat beszél rólam a világ.

Nagyon kell szeretni!!

A méh nagyon szereti a munkát s a mézet,
s a föld millió mérges virágja közt megtalálja a mézet.
A vetések nagyon szeretik a Napot,
s kiszerelmeskedik nekünk a kenyér örömét.

A parasztnak nagyon kell szeretnie a földet,
a napnak az oltárt, az anyának a szenvedést,
Magdolnának Krisztus lábait,
Assziszi Szent Ferencnek Krisztus sebeit,
mindenkinek szeretnie kell a keresztjét,
mindenkinek nagyon kell szeretnie az Istent.

Halljad világ a vallomásomat:
egyszerűek legyünk mint az országút,
hogy mindenkihez elmehessünk,
jók legyünk mint a levegő,
hogy mindenkit megölelhessünk,
édesek legyünk mint a kenyér,

hogy mindenkit etethessünk,
vidámak legyünk mint a bor,
hogy mindenkit megnevettessünk.


Karácsony közeledik, a készülődés öröme, a várakozás tartalmassága teszi majd igazán széppé az ünnepet.
Érdemes ilyenkor kicsit előre tekinteni. Mit is látunk majd a barlangban karácsony éjszakáján? Egyszerűséget. Mit érezhetünk majd szemlélve ezt a már jól ismert képet? Szeretetet.
Mécs László mintha megérezte volna már ezt, papírra vetette nekünk 1927-ben. Mennyit változott azóta a világ? Sokkal bonyolultabb lett. Azt hisszük, minél bonyolultabb valami, annál jobb. Pedig ennek éppen az ellenkezője az igaz.
Illyés Gyula így vall erről: „Szépen az ír és beszél, akinek sikerül még a bonyolult gondolatait is egyszerűen és világosan előadni. A művészet pedig ott kezdődik, ahol az ember az ilyen előadással még élvezetet is szerez hallgatóinak.”
Adventben a várakozás örömét, a közelgő ünnep szépségét kellene megmutatnunk embertársainknak. Nagyon várja a világ az egyszerű és szívhez szóló mondatokat, tetteket. Sóvárog az igazi és világos érzések után. Vágyik a békességre, nyugalomra, csendre.
Mi a teendőnk? Legyünk egyszerűek, jók édesek, vidámak! Vegyünk példát Mécs Lászlóról, fogalmazzuk meg a mi saját utunkat, amelyen el tudjuk vinni az örömhírt az emberek közé!
Csendesüljünk el, keressük az egyszerűt, a szépet, a magyart! Hagyományainkat, legyen az családi, nemzeti, egyházi, ismerjük meg, majd őrizzük gondosan! Használjuk ki, hogy egy nagy közösséghez tartozunk, onnan merítsünk erőt hétköznapi küzdelmeinkhez! (Boronkai Zsuzsanna)