Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Weöres Sándor: Örök pillanat (2015.10.09.)

Weöres Sándor: Örök pillanat
Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent —
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.

A múlt héten azzal váltunk el, hogy megpróbáljuk ezt az októbert kicsit másképp, mint eddig, a Szűzanya hónapjává varázsolni. Ma megnézzük, hogyan tehetjük meg ezt.
Adjunk időt a Szűzanyának. Ne a fölöslegesből, a sorban állást kihasználva, a buszon, villamoson, amikor úgyse tudnánk semmi hasznosat tenni.
Ha szeretnénk vele valóban kapcsolatba kerülni, akkor adjunk neki minőségi időt. A legjobbat, a nap legszebb pillanatát. Megint segít rajtunk a vers. „Van néha olyan pillanat, mely kilóg az időből.”
Ezt kellene megéreznünk legalább egyszer. Kemény munkát kíván, komoly elhatározást. Napról napra megújuló erővel kell ostromolnunk hozzá kényelmünk kapuját. Lehet, egész napunkat átalakítja a nagy elhatározás. De megéri, mert: „az öröklétet ízleled, még innen a halálon.”
A lényeg, hogy ne keseredjünk el! Ne adjuk fel kedden azért, mert hétfőn nem sikerült. Minden reggel újult elhatározással induljunk neki a napnak! (Boronkai Zsuzsanna)

------

2020.01.10

Urunk megkeresztelkedését ünnepeljük vasárnap. Alkalmat ad ez az esemény arra. hogy egy kicsit elmerüljünk az örökkévalóság szemlélésében.
Mi is történt ott, a Jordán vizénél valójában? Valaki beállt az emberek közé a sorba. Először akkor tette meg ezt, amikor emberré lett. Miért? – motoszkálhat bennünk a kérdés. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta értünk.” (Jn 3,16) Mi emberek vagyunk, feltehetjük magunknak a kérdést: miért jó embernek lenni? Milyen értékeset, jót láthatott benne az Isten, hogy emberré lett?
Aztán mehetek tovább saját életem felé. Milyen értékes van az életemben? Mitől az enyém? Mennyire igazítottam magamat Istenhez? Mert egyszer én is beálltam a sorba. Igaz, nem a Jordán vizénél, lehet, szüleim vittek el a templomba, és nem is emlékszem keresztelésemre, de a lényeg megtörtént, és kitörölhetetlen nyomott hagyott bennem. Gyermekévé fogadott az Isten.
Ha ezt komolyan vesszük, beleborzongunk. Nemcsak a feladat nehézsége, hanem öröme miatt is. Hiszen:
„így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:”
Ahogy szüleink gyermekének sem volt mindig könnyű lenni, úgy Isten gyermekének lenni sem az. De mindenképpen megéri a fáradozást, hiszen „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.” (1Kor 2,9)
Egy szülő pedig feltétel nélkül, nagyon szereti gyermekét. Legyünk hát jó, engedelmes gyerekek, és szeressük nagyon szüleinket, ne csak a földit, a mennyeit is. Hiszen akkor, ha csak időnként és néhány pillanatra bár, de:
„az öröklétet ízleled
még innen a halálon.”
(Boronkai Zsuzsanna)