Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Sík Sándor: Örökösök (2017.09.01.)

Sík Sándor:Örökösök

Az iskolaház folyosója sarkán
Zsibongva, fürgén, tavaszias tarkán
Mennek előttem a fiatalok,
A lépcsőfokot hármával ugorván.

Köszönnek, annak rendje-módjaképpen:
Tudják, ki vagyok, hisz ott lóg a képem
Valahol egy falon a folyosón
Régvolt tanárok képei körében.

Amint egyik-másikkal összenézek,
Elnehezülnek vállamon az évek,
Olyan avultnak érezem magam,
Mint egy elszürkült történelmi képet.

De én kilépek rozsdás keretemből
S szürkült kezemmel, nem-szürkült szívemből
Áldást intek a sietők után,
Atyai áldást, - a történelemből.

Meghalljátok-e a múltbeli áldást,
Kik a holnaptól várjátok a váltást?
Mindegy, megfogan, hallatlan is, érzem,
A nagyapai Istenhez-kiáltás.

Dús örökséget nem adhat apátok:
Csak ami voltam, azt hagyom reátok,
De hogyha (Isten adja!) megfogan,
Boldog lesz tőle késő unokátok.

Csak ami vagyok: azt, hogy szépen éltem,
Igaztól, jótól, széptől sose féltem,
De ami nem szép, ami nem igaz,
Ami nem is jó, azt is, most is, értem.

Megértem azt is, aki nem ért engem,
Tudok ölelni múltat a jelenben.
És akarom ölelni a jövőt,
S szolgálatára magamat jelentem.

Szolgálatára embernek, világnak,
Nagy Istenemnek, kicsike hazámnak,
Vén magam helyett, örökösökül,
Fiúk, fiaim, titeket ajánllak.

Szeptember első péntekjén megkezdődik a tanítás az iskolákban. Ezt az eseményt valahol a szíve mélyén már nagyon várja gyerek és felnőtt egyaránt. Mert együtt lenni az osztálytársakkal, tanulni, új dolgokat felfedezni, megismerni; bármit is sugall a világ, jó.
És hasznos a napirend, a rendszeresség is. A jól megérdemelt munka örömét csak akkor tudja bárki is megízlelni, ha elvégzi azt a bizonyos munkát.
Egyszer ezeket mi is megtanultuk, azóta ebből élünk. Hálatelt szívvel gondoljunk azokra a pedagógusokra, akik vártak minket azokon a bizonyos első tanítási napokon!
Ők azok, akiktől megkaptuk az a bizonyos Sík Sándor-i örökséget. Mit is?
„Csak ami vagyok: azt, hogy szépen éltem,
Igaztól, jótól, széptől sose féltem,…”
Olyan jó lenne, ha meg tudnánk valósítani saját életünkben, ezt mi is!
Ki az igazság? Jézus Krisztus. Általa juthatunk el az Atyához. Követése persze nem mindig könnyű. Mégis jó tudni, hogy kegyelmével állandóan megerősít minket. ( ha hagyjuk )
Ebben az új tanévben, munkaévben tűzzünk ki célul magunk elé valami olyat is, ami Jézus Krisztus megismerésével, követésével kapcsolatos!
Jelentkezzünk mi is, mint Sík Sándor munkára:
„Szolgálatára embernek, világnak,
Nagy Istenemnek, kicsike hazámnak…”
Találjuk meg, mi az a megfelelő feladat, ahol tényleg hasznos , igaz emberekké válhatunk! (Boronkai Zsuzsanna)