Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Babits Mihály: Isten gyertyája (2017.03.10.)

Babits Mihály: Isten gyertyája

Engem nem tudtak eloltani:
élek, és itt vagyok, itten!
Pedig nagy világ-szelek elé
emelted hős, vak, kicsi gyertyád -
mit akarsz velem, Isten?

Inog a láng már, és tövig ég
bölcs, szent, konok kezeidben. -
S uj szelek jönnek, fattyu-vihar,
vakarcs poklok szégyen-fuvalma -
mit akarsz velem, Isten?

Szégyen-szél, fattyu-lehellet is
zord annak, aki mezitlen:
gyötörni tud, eloltani nem,
mig viaszom csöppig kisírom -
mit akarsz velem, Isten,

Mért tart magasra nagy tenyered?
és milyen éj vize zug lenn,
hol sisteregve kiszenvedek
ha majd kegyetlen beledobsz, hogy
körmödre ne égjek, Isten?

Nagyböjtben jó elővenni egy-egy tárgyat, amely segít minket az elmélkedésben, Istenhez fordulásban. Ilyen lehet a gyertya is.
Sokszor elnézzük a lángját, megszoktuk már, hogy templomainkban az oltáron helyet kap. Ma nézzük meg hogyan lehet életünk alakítója!
Persze megint a vers segít minket utunkon. Babits Mihály ugyan kicsit szomorúan zárja költeményét, ennek ellenére sok jó tanácsot is adhat nekünk.
Mit csinál a gyertya? Világít. Fényforrás, mely önmagát emészti el, miközben másoknak segít. Kinek a fényét sugárzom? Istenét , vagy a sajátomét? Kinek a gyertyája vagyok? Ki tölti fel testemet, hogy egészen elégő áldozattá válhasson?
Föl kell tennem nekem is magamnak a kérdést: „mit akarsz velem, Isten?” Most van itt az alkalmas szent idő, hogy ezen a kérdésen elgondolkodjunk. Ehhez persze csönd kell. Minden komoly önmagunkba nézéshez az idő és elszántság mellett a megfelelő körülményre is szükség van.
Idén ne csak a testünket böjtöltessük, foglakozzunk kicsit többet lelkünkkel is! Legyünk a böjt végére jobb emberek, mint amilyenek a kezdetén voltunk! (Boronkai Zsuzsannna)