Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Dsida Jenő: Naplemente: (2010.06.11.)

Dsida Jenő: Naplemente:


Mi ez a furcsa, vézna sípszó?
Ez a selyemlágy, kék zene?
A nap, a nap, a zuhanó nap
mintha aranyat vérzene.

Völgyet szerettem, hegyre másztam.
Kértem, hogy isteni kegyek
mossanak bússá és szeliddé.
Vajjon most már hová megyek?
Fáj az éhség s a jóllakottság,
mar az ital, a szomju csíp.
Zokog a nap, a lebukó nap,
zokog az a távoli síp.
Milyen sötét lesz! Fülelő csend.
Lassan felmutatom eres
két kezemet a csillagoknak:
Nézzétek meg: üres. Üres.

Sokat töprengtem azon, milyen verset válasszak mára. Jézus Szentséges Szívének főünnepe van, véget ér a papság éve, sok templomban vasárnap adnak hálát az eltelt munkaév kegyelmeiért, kezdődik a szünidő..... Melyikhez illesszem a költeményt, hogy szép, jó és igaz legyen? Aztán hagytam, majd kialakul. Csak jön valami ötlet, egy apró jel, ami megmutatja melyik úton induljak el.
Tettem a dolgom. Szokás szerint meglátogattam egyházközségünk legidősebb tagját. 3 plébános alatt, több évtizeden át szolgált, mint sekrestyés. Életének jelentős részét a templomi munka töltötte ki. 1914-ben látta meg a napvilágot, ha Isten is úgy akarja, szeptemberben ünnepeljük 96. születésnapját.
Az ismerős történetek mesélése közben egyszer csak izgatott lett, mint egy gyerek. Képzelje el, esténként a lemenő nap olyan, mintha Isten arca lenne! - kezdte egészen átszellemülten. Odaállok az ablakhoz, onnan egészen jól lehet látni. Szép, nagyon szép, de hát Isten csúnyát nem teremtett. Még beszélgetni is szoktam vele. Látja, ilyen gyerekes dolgokat csinálok mostanában, fejezte be bűnbánatos arckifejezéssel. Az jó, ha olyan, mint egy gyerek - mondtam neki vidáman -, hiszen övék a mennyek országa.
Jó lenne, ha már elszólítana a jó Isten, sok már az esztendő - válaszolta. Majd hozzátette az oly sokszor elismételt gondolatot: Tudja, mindegy mikor következik be halálom órája, csak üdvösséges legyen!

Hazafelé menet már tudtam, hogy a vers nem lehet más ezen a pénteken, mint Dsida Jenő Naplemente című költeménye. A szöveg hozzá pedig az öreg néni bölcsessége.( Akit a templomban csak anyánknak nevezünk.)
Azóta, ha lemenő napot látok, mindig Isten arca, mosolya jut eszembe, és egy fohász: Mindegy mikor jön el a pillanat, csak üdvösséges legyen!
Aztán persze még sokat kell tanulnom tőle, mert biztos vagyok benne, hogy ott a végső elszámolásnál az ő keze nem lesz üres.
(2010 nyarán) Boronkai zsuzsanna