Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Simon István: Nemzedékek (2018.06.29.)

Simon István: Nemzedékek

Lehajtom csöpp kezére arcomat
s meglepődöm: így is lehet,
mikor nem a kéz simogat,
hanem az arc – kezet.
Egy simogatás; bárcsak mint rozs
egy szeme, véletlenül elvetett
s el is felejtett, mégis százszoros
termésével áldana, lepne meg.

E kéz, mint arcomhoz hajolt kalász,
talán majd visszasimít csöndesen
régi tarlón az élő folytatás,
nyurga hajtás a fán, az öregen.

Az öregeknek bizony jólesik,
most érzem, most, hogy nézem a fiam.
S én is valakié vagyok pedig.
Épp így tarthatott a karjaiban.

Életünk körfogás; „tavasz után eljön a nyár, és ősz után a tél”. Nyár elején pedig mindig a két nagy apostol áll elénk.
Létezésünk, küldetésünk nagyon nagy öröm, ugyanakkor óriási feladat is az utánuk érkező nemzedékeknek. A mércét magasra tették. Persze először ők maguk ugrották át a lécet, mintegy megmutatva, hogy nem lehetetlen a feladat.
Simon István Nemzedékek című versében valami hasonlóról beszél. Egy érzésről, ami számunkra is elérhető lenne, ha hagynánk.
Minden érték akkor adható át a következő generációnak, ha fontossága megmarad. Mai zajos, hangos, rohanó világunkban óriási érték a csönd, a megállás, a másikra figyelés.
„lehajtom csöpp kezére arcomat s meglepődöm.”
Én hányszor lepődtem meg az utóbbi időben? Szent Pál a damaszkuszi úton igencsak rosszul érezhette magát – meglepődött, amikor leesett a valódi és képletes lóról is. De ugyanez a helyzet szent Péterrel is. Bizonyára meglepődött, amikor megszólalt a kakas és beteljesedett a mesteri jóslat.
Hány és hány nemzedék hallotta két nagy szentünk életének történetét. Hányszor hallottuk, esetleg meséltük már mi is tovább. Mennyire él bennünk mindaz, amiről beszélünk? Találunk-e benne évről évre valami újat, ami most érintett meg minket, amit eddig esetleg észre sem vettünk?
Ma, szent Péter és Pál apostolok ünnepén engedjük, hogy meglepjenek minket a világ jelei! Legyünk nyitottabbak! Hátha észrevesszük a Mestert a halfogás után a parton? Hátha le tudunk borulni előtte, dadogva a jánosi mondatot: „Az Úr az”. (Boronkai Zsuzsanna)