Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Áprily Lajos A fák (2018.10.19.)

Áprily Lajos A fák

Pusztán futunk. Néztél-e hátra,
messze-maradó kerti fákra?

Sokat ültettünk és szerettünk,
gyümölcséböl egynek sem ettünk.

Álmodtunk róla csodaszépet,
dédelgettük a csemetéket.

Álltunk viráguk dísze mellett -
dobbantott a sors: menni kellett.

A Maros mellöl útrakeltünk,
hegy alatt elmaradt a kertünk.

Kolozsvárt elmaradt a Hója,
másnak hull majd anyám diója.

A besztercei szilva kékje
más asztalának lesz az éke,

másé vajkörte, pónyik-alma,
mienk a sors gyümölcs-tilalma.

Nem tudom én, sok fánk kié lesz,
de legyen a termése édes.

Cukor-ize és ért zamatja
áldását mindig dúsan adja.

Ragyogó öszökön nevetve
hívja új népét új szüretre.

Míg mi futunk és úgy tününk el
gyümölcse-vesztett életünkkel.

1939. február


Minden évszaknak megvan a maga szépsége. Az őszben a színek a legcsodálatosabbak. Mintha a hosszú téli esték előtt rá akarna kényszeríteni minket a természet arra, hogy még ne csukjuk be a szemünket.
Egy-egy szépen sárguló, aranybarnába hajló levelekkel díszelgő fára akaratlanul is rácsodálkozunk. Szinte észrevétlenül rajta felejtjük tekintetünket.
Aztán jön a levelek begyűjtésének, gereblyézésének fárasztó időszaka. Kicsit olyan ez, mint Áprily Lajos versében a számadás, milyen fákat hagyott maga mögött egy-egy költözés után.
Gyümölcseikről ismerjük föl a fákat, olvashatjuk a Szentírásban. Valószínűleg ennek ellenére a piacon sétálgatva, ha egy körtét látunk nem a körtefa fog róla elsőként eszünkbe jutni.
Mégis, lehet, jó lenne időnként a látható mögé nézni! Megfigyelhetnénk akkor azt is, hogy mi kinek a gyümölcsei vagyunk. Egyáltalán gyümölcsökké, érett, mások javát szolgáló teremtménnyé nőttük-e ki magunkat az évek során? Mert ha nem, akkor éppen itt az ideje, a változásnak.
Ma próbáljuk meg kicsit más, értékállóbb szemmel nézni a fákat! Ma nézzük meg, milyen gyümölcsök vagyunk? Hátha nem olyan szomorú a mi életünk szürete, mint a költőé ebben a versben. (Boronkai Zsuzsanna)