Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Kovács András: Advent (2013.12.01.)

Kovács András: Advent

Meggyötörten állni
A decemberi
fagyos ködben

csodát várni
a csillagtalan
néma csöndben

titkot lesni
a lélek ablakára karcolt
jégvirágban

eltűnődni
zúzmarás hajnalok
szívet melengető homályában

próféciák nyomán
hitre cserélni
a kételyt

csillagjelet
látni a legsötétebb
éjben

és hinni
hinni
a szívekben születő
Fényben

Állni – várni – lesni – eltűnődni – csupa lassú tevékenység. Vajon mennyire figyelünk ara, hogy mi történik bennünk ilyenkor?
Nézzünk most e szavak mögé!
Állni: mikor szoktunk állni? Szeretünk mindig mozgásban, lendületben lenni. Ha véletlenül valamiért lassítanunk kell, meglepődünk. Azt már fel se tételezzük, hogy magunktól megálljunk valamiért. Pedig ez a rácsodálkozás első lépése. Teret, helyet engedünk, időt adunk a közelgő másiknak. Megállunk, talán csak egy pillanatra, talán hosszabb időre. Vajon a szentmisén csak a testünk áll meg egy kis időre, vagy a lelkünk, a gondolataink is? Néha állandóan működő agyunknak kell megálljt parancsolni! Talán így adventben erre is jut egy kis idő.
Várni: talán ezzel van a legtöbb problémánk. Várakozni végképp nem szeretünk. Pedig ennek is van értelme. Miért nem tudjuk felfedezni sohasem? Miért csak a rossz oldalát látjuk ennek az éremnek? Így, adventben talán arra is szánhatunk egy kis időt, hogy át- vagy esetleg újragondoljuk a várakozással kapcsolatos nézeteinket!
Lesni: milyen jó volt gyermekként lesni a Mikulást! Milyen jó volt az angyalokat figyelni karácsony éjszakáján! Hová tűnt belőlünk ez a gyermeki lelkület? Nem jó, hogy érzéketlen felnőttekké válunk! Talán még nem késő változtatni ezen. Ilyenkor adventben minden adott ahhoz, hogy csodát leső felnőttekké alakítsuk magunkat.
Eltűnődni: e nélkül szinte élni is lehetetlen. Nagyon fontos, hogy időről időre elgondolkozzunk, elmerengjünk életünk eseményei. A hosszú téli esték kiváló alkalmat biztosítanak erre. Mert fontos, hogy tudjuk, kit várunk, milyen ajándékokkal sietünk a jászolhoz. Ennek felméréséhez meg kell állni, a megfelelő pillanatot ki kell várni, szemlesütve el kell tűnődni azon, ki vagyok én.
Adja Isten, hogy az előttünk álló adventi hétköznapok segítséget nyújtsanak ehhez!