Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Dsida Jenő: Vajon hol jár? (2016.04.01.)

Dsida Jenő: Vajon hol jár?

Hiszen ismertétek a mosolyt!
Fehér és gyapjas bárányka volt,
nem hasonlított a bivalyfekete
síráshoz, a cinikus, rókaveres
kacajhoz sem. Most elveszett.
Pedig nagyon szerettem, olyan tiszta,
olyan őszinte, szelíd és meleg
volt. Most elveszett. S odakünt már
esteledik, farkasok üvöltenek
mindenfelé, kísértetek járnak
a városvégi elhagyott romoknál,
készülő vihar lengeti a fákat,
a kapukat is be kell zárni,
a gyertyákat is meg kell gyújtani.
Vajon hol jár, hol reszket, milyen
vadon erdőben béget és sír utánam?
1928

Nekünk, római katolikus vallásúaknak legnagyobb ünnepünk a húsvét. Jézus Krisztus feltámadásának örvendünk, nem csak az ünnep nyolcadában, hanem minden Szentmisén is.
Bennem állandóan motoszkál a kérdés: Hogyan tudom/tudjuk elvinni Krisztust az emberek közé? Azt érezzük, a világ nagyon – nagyon várja Őt. Lehet, a másik oldallal, velünk van a baj? Biztos, hogy mi örülünk Krisztus feltámadásának? Biztos, hogy mi hisszük ezt? Biztos, hogy minden rendben van hitünkkel? Lehet, innen ered, hogy tanúságtételünk nem hiteles.
Valamit azért mégiscsak tennünk kellene! Kezdjük az alapoknál! Keressük meg azt, ami ott, bennünk mégis elveszett.
Dsida Jenő verse is egy ilyen keresésre hív bennünket.
„Hiszen ismertétek a mosolyt!” Olyan jó lenne még most is barátságban lenni Vele! Olyan jó lenne megtalálni ott a szívünk mélyén! Vajon mi minden hever mellette porosan, piszkosan, amit annak idején szerettünk, megbecsültünk. Ki dönti el, hogy mit teszünk oda mélyre, a süllyesztőbe, és mi marad a felszínen? Ki dönti el, hogy mit kellene felhozni onnan?
Talán, ha Jézus lenne a mérce, ha engednénk, hogy Ő mondja meg, mi kerüljön fölülre, tényleg meg tudna változni életünk.
Ismerjük tanítását, életét, parancsait. Ismerjük mosolyát, azt a szelídet, amellyel életeket mentett meg. Tudjuk, hogy testvérei vagyunk, képmásai Atyjának, aki minden teremtményét jónak alkotta.
Keressük meg a költővel együtt azt a mosolyt, az igazit, amit Isten rajzolt a világra, ajkunkra! Vezessük hozzá vissza a szomorkodó embereket!

(Boronkai Zsuzsanna)