Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Túrmezei Erzsébet: Újévi kérés (2015.01.16.)

Túrmezei Erzsébet: Újévi kérés
„Isten erejével a mázsás teher könnyű,
mint a szalmaszál – nélküle mázsás
súly a szalmaszál is.”
Luther

Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga…
vagy nem volt lába…
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek Nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket,
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadókat.
Mert mázsás teher
könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.
De nélküled
a szalmaszál is mázsás súly lehet.

Új évbe indulok,
és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted.
Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat –
segíts úgy vinni mázsás terhemet
a Te erőddel – mint a szalmaszálat!

Érdekes lenne, ha a mesebeli aranyhal egyszer tényleg elénk állna, és teljesítené három kívánságunkat. Rafináltabb gyerekektől hallottam, hogy első kívánságként azt kell kérni, hogy ezután minden kívánságunk teljesüljön. De vajon jó lenne nekünk ez? Tudunk mi jót, jól kérni? Olyat, ami valóban testünk és lelkünk épülésére szolgál? Vagy csak a felszínt ismerjük önmagunkból, a másikból is, ami alatt gyakran hallgat a mély. Ahogy ezt József Attila olyan gyönyörűen megfogalmazta: „fecseg a felszín, hallgat a mély.”
Túrmezei Erzsébet érdekes kérést tár elénk. Tudja, hogy földi életünk bizony nehéz olykor – olykor. Mégsem azt esdekli, hogy bajok, nehézségek nélkül kelljen élnünk. Valami egészen másért fogalmazza meg könyörgését. Ez egyben a mi fohászunk is lehetne, sőt ha komolyan vennénk, életünk alapkövévé is válhatna. „Csak egyet adj, hogy céliránt haladjak,…”
Én vajon tudom a célt? Nem azt, amit az iskolában be kellett magolni, az igazit, amiért élni érdemes. Vagy tegyük inkább személyessé a mondatot: amiért élnem érdemes.
Most, január közepén – végén el kellene kicsit gondolkodnunk, milyen elhatározásaink, elképzeléseink vannak erre az évre! Aztán el kellene kezdeni a megvalósítást, nehogy kifussunk az időből. Ugyanis nem tudhatjuk sem a napot, sem az órát, abban azonban biztosak lehetünk, hazatérő Urunk boldognak fog vallani minket, ha a nagy találkozás idején éppen szőlőjében munkálkodunk.

(Boronkai Zsuzsanna)