Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Váci Mihály: Pillérek (2017.07.07.)

Váci Mihály: Pillérek

Csak az szóljon, ki érzi azt:
- ha néma marad, valami
nagy és szent dolgot elmulaszt.

Költő csak azt mondd el, ami
oly fontos, hogy embertelenség
lenne azt el nem mondani.

Ha szólsz - a gondolatod mindég
mért, elhelyezett szavak tartsák,
mint pillérek a hidak ívét,

mikből, ha több van - nem merész
az ív, - de ha egyet elvesznek,
a semmibe hull az egész.
Csak azt szerettem volna mondani…
Elfelejtettem, mit is akartam neked mondani …
Majd máskor megbeszéljük, most nincs időm erre…
Mond, figyelsz te rám egyáltalán?
Csupa-csupa ismerős mondat. Néha mi mondjuk, máskor mi hallgatjuk ezeket. Életünk alapja, hogy szólnak hozzánk, mi pedig válaszolunk.
Mai versünkkel egy kicsit szeretném mégis kimozdítani a kedves hallgatókat ebből a körből.
Váci Mihály egy elfelejtett bölcsességre hívja fel a figyelmünket. Csak akkor szólj, ha biztos vagy abban, hogy amit mondani akarsz, szebb, mint a csend! Néha tudni kell hallgatni. Engedni, hogy a sok bennünk lévő gondolat leülepedjen, kitisztuljon a fejünk.
Bizonyos helyzetekben pedig igenis mérlegelni kell: muszáj most megszólalnom? És nem árt tudatosítani magunkban, hogy az sem mindegy, mit és hogyan mondunk embertársainknak. Úgy vagyunk összerakva, hogy előbb érzünk, azután értünk. Jó lenne megtanulnunk megérteni az érzések finom jeleit. Sok vitát elkerülhetnénk ezzel!
Amit viszont biztosan megtehetünk:
„Ha szólsz - a gondolatod mindég
mért, elhelyezett szavak tartsák,”
Beszéljünk szépen, tisztán, tisztelettudóan! Érezze meg minden ember, aki hallgat minket, azt a szépet és jót, amit közvetíteni szeretnénk feléjük. (Boronkai Zsuzsanna)