Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Füle Lajos: Valakiért (2015.07.24.)

Füle Lajos: Valakiért

Valakiért valamit meg kell tenni
Először púp a háton,
majd háborító kötelesség,
végül nehéz zsák,
mit görnyedve kell cipelni
valahova, s akkor derül ki
csak róla, hogy telve van arannyal,
mikor elvittük már s letettük.

Útonlévők, mi
megértjük-e még idejében,
hogy életünkből az marad meg,
amit másokért tettünk?!

A nyár az új helyzetekre való felkészülés ideje is lehet. Ha esküvő lesz a családban, szembesülnünk kell a fiatalok elköltözésével, ha kollégiumba megy a gyerek, meg kell tanulnunk elengedni a kezét. Ha óvodából iskolába indul, ki kellene alakítanunk a helyes napirendet, ami segít mindenkin az átállás nehéz időszakában. Papjaink közül néhányan most pakolnak, költözködnek, hogy augusztus 1-jétől új helyükön szolgálják a rájuk bízott nyájat. Megannyi helyzet, új feladat, ami félelemmel, aggodalommal tölthet el minket. Ezek feloldásában segíthet mai versünk.
Természetes, hogy megijedünk, dühöngünk, ha valami megváltozik a szokásos életritmusunkban. Ilyenkor kicsit védtelennek, sebezhetőnek érezzük magunkat. Úgy fogalmazunk, hogy kicsúszott lábunk alól a talaj. Pedig lehet ezt másképpen is nézni.
Elképzelhető, ilyenkor áll, billen vissza a helyére életünk. Persze csak akkor, ha észrevesszük, hogy igaza van Füle Lajosnak, mai versünk szerzőjének:
„…életünkből az marad meg,
amit másokért tettünk?!”
Merjük-e ilyen szemmel végignézni életünk óráit, perceit?
Dicséretes lenne minden este lefekvés előtt föltenni magunknak a kérdést: Tettem-e ma valamit, ami a többiek épülésére szolgált? Hátha így, tudatosan előrehaladva utunkon le tudjuk győzni félelmeinket, és bátrabban merünk kiállni a jó védelmében.