Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Zelk Zoltán: Felelj, ha vagy! (2016.01.08.)

Zelk Zoltán: Felelj, ha vagy!

Szélfútta levél a világ.
De hol az ág? de Ki az ág?

Új polgári évet kezdtünk. Túl vagyunk már az első munkás héten is. Ahogy mondani szoktuk, sikerült visszazökkennünk a hétköznapok taposómalmába. De jó-e az, ha hamar elfelejtjük az ünnepet? Nem arra kellene törekednünk, hogy karácsony fénye, melege minél tovább megvilágítsa napjainkat, életünket?
Mai versünk kicsit ezt a kérdést segít boncolgatni nekünk. Azt látjuk, érezzük, hogy „Szélfútta levél a világ.” Sokan bolyonganak benne kapaszkodók, segítő kezek nélkül. Ők harsogják hangosan, hogy minden értelmetlen, csak a mának, önzésednek, pillanatnyi érzésednek, ösztöneidnek élj! Nagyon rossz lenne, ha Zelk Zoltán verse csupán ebből a ténymegállapításból állna. Milyen jó, hogy tovább lép a költő!
Jön két kérdés, ami létünk legmélyét érinti. Gondolkozzunk el rajta, ne csak most reggel, hanem ezen az egész mai napon!
Ha van levél, kell, hogy legyen ág, amihez a levél tartozik. Jézus hogyan is mondja? „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.” Majd beszél arról, hogy a termés érdekében le kell vágni a nem hasznos hajtásokat. Tehát kerülhet szélfúvásba levélként valaki azért, mert erős kezek leszedték az ágról, hiszen terméketlen volt, nem termelte az életadó oxigént. Kerülhet valaki szélfúvásba azért, mert elszakadt, megtette már a kötelességét. Zelk Zoltán szerint nem az a lényeg, miért szakadtunk el az ágtól, hanem az, hogy ki az ág, akitől elszakadtunk.
Él-e még bennem Krisztus születésének öröme? Tartozom-e levélként hozzá, egyházához, egyházközségemhez? Látszik-e rajtam, hogy melyik fának a levele vagyok?
Nagyon nagy baj lenne, ha karácsony csak a ránk rakódott kilókban lenne mérhető! A Világosság a világba jött, mi az Ő fiai vagyunk, mutassunk tehát utat a céltalanul bolyongóknak az igazi Fény felé! (Boronkai Zsuzsanna)