Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Áprily Lajos: FEGYVERTELEN VADÁSZ DALA (2015.03.13.)

Áprily Lajos: FEGYVERTELEN VADÁSZ DALA
Völgyek felett hangos torokkal
üzenhet a vadásztülök.
Békét kötök az állatokkal,
az erdővel kibékülök.

Rejtőzve már többé nem állok
zsákmánnyal csábító lesen.
Márciusi szalonka párok
suhanjanak szerelmesen.

Jöhet a bükkös karcsú vadja,
a lenge-leányos őz-alak,
nem puska-dörrenés fogadja,
csak egy szelíd „nem bántalak”.

Völgyben, vadonban, rónaságon
a békesség bolyong velem.
Csak egy öröm van a világon
s ez az öröm fegyvertelen.

S a régi őz, aki annyi vérrel
pirosítva havat, mohát,
s reám nézett rémült szemével,
a régi őz is megbocsát.

A negyedik nagyböjti vasárnapon az irigység bűnét járjuk körül. Irigység – irgalom
Szent Ágoston azt mondja: „Ahogy minden rossznak gyökere az önzés, úgy minden jónak gyökere a szeretet. Nélküle a gazdag is szegény, ővele a szegény is gazdag.”
Mi az irigy legfőbb bűne? Hogy nem tud örülni a másik örömének. Azért képtelen erre, mert nagyon-nagyon önző. Csak az a fontos számára, ami vele történik. A többiek csak azért kellenek, hogy igényeit kiszolgálják, életét kényelmesebbé, kellemesebbé varázsolják. „Eszébe se jut már, hogy jót tegyen” – fogalmaz a zsoltáros. Csak annyit tesz meg a másikért, amennyi kötelező. (néha még annyit sem)
Milyen az irgalmas ember? Szeretettel fordul oda a másikhoz, a mellette élőhöz. Azt szeretné, hogy neki jó legyen. Megpróbálja kiemelni gondjai, bajai közül. Értékesnek és szépnek lát mindenkit, olyannak, amilyennek megálmodta az Isten.
Mai versünk letétei velünk irigységünk, önzésünk fegyverét.
„Csak egy öröm van a világon, s ez az öröm fegyvertelen.
Milyen jó lenne, ha a hozzánk szóló embertársunkat akármennyire ingerültek, kimerültek vagyunk is, „nem puska – dörrenés fogadja, csak egy szelíd nem bántalak”
Milyen jó lenne, ha néha tudnánk mi is irgalmasok lenni, nem csak irgalmat elváróként élni. Vajon hány régi „őzünk” van, akinek várjuk bocsánatát? Hány embernek vagyunk mi a „régi őze” aki oly sok éve meg nem bocsát?
Ezen az elkövetkező héten így gondoljuk végig legszorosabb emberi kapcsolatainkat! Merjünk bocsánatot kérni régi, de még mindig sajgó, fájdalmat okozó botlásainkért! És legyünk irgalmasok, amikor valaki bocsánatot kérve felénk kiált. Ne bízzunk vakmerően Isten irgalmában, tegyünk valamit azért, hogy majdan kiérdemeljük azt!