Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

József Attila - SZÜLETÉSNAPOMRA (2014.06.13.)

József Attila - SZÜLETÉSNAPOMRA
Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!


Felnőtt létünk kezdetén szakmát, hivatást választottunk magunknak. Kerestük, mi az, ami érdeklődési körünknek, képességeinknek, tehetségünknek megfelel. Aztán beálltunk a sorba, teltek-múltak az évek, megtanultunk sok apró titkot, száz fortélyt, sőt egy idő után már nem is mi tanultunk, hanem mi lettünk a mesterei a következő generációnak.
Munkába állásunk születésnapnak is tekinthető, hiszen ott, akkor elkezdődött valami új. Persze folyamatosan változott a helyzet, és benne mi is, de a kezdőpontra érdemes időnként visszapillantani.
Júniusban, amikor püspökeink pappá szentelik az arra alkalmas diakónusokat, kicsit ilyen születésnapokat ünnepel az egyház. Milyen jó, hogy az újmisés fiatalok mellett jelen vannak az ezüst és arany, esetleg gyémántmisés nagy öregek, bölcs tanítómesterek! Mert valahol minden papnak ugyanaz a hivatás jutott, annak ellenére, hogy mindegyik másként éli elénk Krisztus követését.
Mára két feladatunk van. Gondoljuk végig, saját hivatásunk örömeit, bánatait. Idézzük fel a kezdet nagy lelkesedését, az első lépések bátortalan bizonytalanságát! Azután gondoljunk hálatelt szívvel, imádkozva lelkipásztorainkra! Kérjük munkájukhoz Isten áldását, hogy legyen erejük lelkesedésük, leleményességük mindenki számára érthető módon tani-tani Krisztus örömhírét, a megváltott lét szépségét! (Boronkai Zsuzsanna)