Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Vas István: Ősz felé (2014.11.06.)

Vas István: Ősz felé

Fordul, fordul a föld a színes őszbe,
az ősz, mely mindent mosolyogva győz le,
már végighúzza hűvös ujjait
a földön s az lankadva újraéled
a zsarnok nyár után s örül a lélek:
az ősz, az ősz, az ősz van újra itt!

Lankadva éled, úgy bizony. Hiába
mondják, hogy ez a természet halála,
az élet az, mely másul, színesül.
Nyár végén minden száraz és halott volt,
úgy szenvedtük a napsugárt, vad ostort,
most zúg a szél, szabadság-énekül.

És mit tesz az, hogy mint halotti torra,
úgy öltözik aranyba és bíborba
az őszi föld s pompázva már enyész?
Bár ily halállal halhatnék meg én is,
ragyogva túl halálom végzetén is,
ó élni, halni füst csak az egész!

Kisiskolás korunkban mindannyian megtanultuk Petőfi Sándor versét: „Itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig énnekem.”
Sokan azonban mégsem szeretik ezt az évszakot. Pedig megvan a maga szépsége ennek is.
Milyen szépen fogalmaz Vas István: „az ősz, mely mindent mosolyogva győz le.”
Olyan szépek a színes falevelek ilyenkor. Ha útra kelnek, szinte táncolva peregnek lábaink elé. Lehetetlen nem rácsodálkozni, gyermeki lélekkel visszamosolyogni a Teremtőre, aki mindent ilyen bölcsen alkotott.
Az ősz megállásra is késztet. Jó elidőzni egy-egy szépen színesülő bokor vagy fa előtt. Jó megérezni az otthon melegét, amikor a nap terhét lerakni végre haza érkezünk. Most kezdhetünk hozzászokni a hosszú téli estékhez is. Napközben még küzd a napsugár a köddel, de melege már nem éget, nem fáj.
Ma nézzünk más szemmel az őszre! Ma próbáljuk meg szeretni ezt az évszakot! Vegyük észre benne azt a sok-sok szépet, jót, melyet Teremtőnk belealkotott.

(Boronkai Zsuzsanna)