Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Simon István: A négy kenyér (2018.11.23.)

Simon István: A négy kenyér

Fehér volt a hajnal, havas volt
a háztető, s a kapuba’
talán a kék fagyott ugatta
vicsorgó foggal a kutya.

Anyám már állt a teknő mellett,
a lámpa fénye sárga volt.
A kockás párna alól néztem,
ahogy a liszt fölé hajolt.

A szitát figyeltem kezében,
s a véka mintha aranyos
lett volna a ritka fénytől.
A liszt se búza volt, csak rozs.

Láttam, ahogy a vizet önti,
s bugyborékol a kiskovász.
Majd dagaszt, és a fakanállal
a teknő alján kaparász.

Néztem, hogy formálgatja csöndben
a gömbölyű négy kenyeret.
Teknő fölé hajló alakja
a falra árnyékot vetett.

Fagyos hajnalom, ott a párna
izzadtszagú csücske alatt
figyeltem titokban anyámra,
míg fölszakadt a virradat,

és ki kellett az ágyból kelni,
azon kelt meg a négy kenyér.
Tél volt akkor – e téli reggel
emléke mindig elkisér…

Óriási, világméretű szentségimádásra készülünk a hétvégén. Szívet-lelket melengető érzés, hogy részesei lehetünk annak a csodának, hogy sok-sok keresztény ember együtt imádja az Urat. Leborulunk fölsége előtt, és megvalljuk, hogy számunkra Ő a király. Jézus Krisztus, akit szamárháton vitt még méhében édesanyja Betlehembe, utána karjaiban Egyiptomba. Aki 33 évesen szamárnak csikaján haladt Jeruzsálem felé. Bár keresztre feszítették, meghalt és eltemették, feltámadt, és itt maradt közöttünk a kenyér és a bor színe alatt.
Mai versünk a kenyérre irányítja figyelmünket. Arra a mindennapira, amely nélkül elpusztulunk, éhen halunk. Azt tudjuk, hogy a fizikai élelem hiánya idegessé, feszültté tesz bennünket. Kár, hogy csak nagyon ritkán vesszük észre hogy a lelki táplálék is létszükséglet.
Jézus szelíd volt és alázatos, nem kényszerített senkit arra, hogy kövesse őt. Mégis sokan vagyunk, akik el se tudjuk nélküle képzelni életünket. Feladatunk, hogy megmutassuk a világnak, Vele élni, Őt követni jó.
Naponta vendégül lát minket asztalánál, az oltárnál. Hűséges barát, aki nem hagy cserben minket sohasem. Annyira szeretett, bennünket, hogy életét adta értünk. Sorolhatnánk még órákon át jóságának jeleit.
Ma próbáljuk meg végiggondolni, mi mindent köszönhetünk egyéni életünkben neki! Utána pedig térdeljünk le elé szombaton, áldjuk és dicsőítsük Őt! Ne sajnáljunk időt szánni erre! (Boronkai Zsuzsanna)