Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Juhász Gyula: Milyen volt... (2017.10.27.)

Juhász Gyula: Milyen volt...

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Közeledik mindenszentek ünnepe és a halottak napja. Ilyenkor megtelnek emlékezőkkel a temetők, apró csillagokként világítanak a sírokon a mécsesek.
Elgondolkodhatunk mi is a költővel együtt: „Milyen volt…?”
Juhász Gyula nagy szerelméről, Annáról beszél. Hasonlítja szőkeségét, szeme kékjét, hangja selymét a különböző természeti jelenségekhez. Megtanultuk annak idején kívülről ezt a verset. Most használjuk ki tudásunkat!
Kedves halottainknál nézzük meg, mire emlékezünk szívesen, ha alakjukat, életüket felidézzük? Mit kaptunk tőlük, amit másoktól nem? Miben, mivel gazdagítottak minket? Miért lehetünk hálásak, ha rájuk gondolunk?
Drága emléke szívünkben él – olvassuk a gyászjelentéseken. Nem elménk őrzi sokáig a szeretett személyeket, hanem azok a tettek, amelyek abból a szeretetből fakadnak, amelyek velük összekötnek.
Mielőtt elindulnánk a temetőkbe, gondoljuk végig, milyen volt ő, akinek sírjához igyekszünk. (Természetesen ezt meg kell tennünk minden kedves halottunknál.) Majd válasszunk ki életéből egyetlen olyan cselekedetet, mondatot, gondolatot, amelyet önmagunkba beépítve tovább viszünk! (Boronkai Zsuzsanna