Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Reményik Sándor: Akarom (2014.12.05.)

Reményik Sándor: Akarom
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

Szombat este a 2. gyertyát gyújtjuk meg az adventi koszorún. Vajon bennünk is egyre nagyobb a fény, vagy csak körülöttünk lesz egyre világosabb?
Az elmúlt héten visszatekintettünk, régi karácsonyainkhoz fűződő érzéseinket elevenítettük fel. Most a jelenre figyelünk, ehhez keresünk feladatokat.
Keményen koppan Reményik Sándor versének címe: Akarom. Nem szeretjük az akaratos, hisztis csemetéket, felnőtteket. Sok rossz tapad ehhez a szóhoz. Talán éppen keménysége miatt kerüljük használatát lelki életünkben. Pedig időnként ott is jó lenne határozottan kiállni valami mellett, keményen küzdeni azért, hogy megszülethessen bennünk is a jó.
Akarom – akarat. Hogyan is fogalmaz Lisieux-i szent Teréz? „Megtörjem érvényesülésre mindig kész akaratomat.”
Erre buzdít mai versünk is. Próbáljunk meg kicsit háttérbe vonulni! Erre tanít szent Miklós püspök is.
Ma nézzünk magunkba! Keressük meg, hol tudunk feltűnés nélkül segíteni másokat! Vizsgáljuk végig életünk, melyek azok a tulajdonságaink, amivel bosszantjuk, dühítjük a körülöttünk élőket?
Ma akarjuk megtörni akaratunkat akkor is, ha ez nagyon nehéz feladatnak bizonyul! Ma segítsünk valakinek feljebb lépni, közelebb jutni a célhoz, akkor is, ha ezzel esetleg mi magunk kicsit hátrébb kerülünk! Ma értsük meg, hogy döntéseinket nem halogathatjuk túl sokáig, mert nem tudjuk, mikor teszi le a művész a vonót.

(Boronkai Zsuzsanna)