Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Dsida Jenő: Már majdnem elfeledted (2011.07.21.)

Dsida Jenő: Már majdnem elfeledted

Mért jut mind gyakrabban eszedbe?
Épp orvosságodat veszed be,

vagy sietsz az utcán a ködben,
amikor a lényedbe döbben.

Ujjad közt serceg az írótoll,
vagy a sötétben sugdosódol,

vagy nézed a havat a fákon,
vagy elmulatsz víg adomákon,

vagy sodródsz vágytalanul éppen
a munka forró ütemében,

amikor a füledbe borzad
egy furcsa hang, egy furcsa szózat,

egy kút mélyéből folyton hallik,
mint csendes fogfájás, nyilallik.

Valamin minden terved megdől,
valami kiment az eszedből,

elillant mint a könnyű légeny,
hogy lehetsz ilyen feledékeny.

Tudod, hogy éjszakai álmod
előtt ezt még meg kell csinálnod.

Parancs ez, tessék, vagy ne tessék,
meg kell tenni, mert kötelesség,

nem fogod tudni elkerülni,
nem tudsz előle menekülni,

pedig már majdnem elfeledted:
- Senki sem halhat meg helyetted.


Sietünk, szaladunk, futunk tennivalóink után. Vagy néha elől?
Ha valami miatt megáll a gépezet, azaz meg kell állnunk, le kell lassítanunk egyszerűen nem érezzük jól magunkat. Keressük, mivel töltsük ki azt a kis felszabadult időt.
Ha Jézus erre járna, lenne-e időnk leülni és beszélgetni vele? Le tudnánk-e úgy lassítani, hogy lépést tudjon tartani velünk, mint az emmauszi úton?
Mai versünk erre hívja fel a figyelmünket. Meg kell tanulnunk megállni, magunkba nézni, amíg nem késő. Néha nem árt elidőzni a gondolatnál, hogy egyszer végleg le kell lassulnunk. Le kell ülnünk beszélgetni a Mesterrel, és akkor már nem lesz lehetőségünk jóvátenni mulasztásainkat.
A nyári szabadságok ideje talán teret engedhet egy-egy ilyen elcsendesülésnek is.
Fontos, hogy életünk részévé váljon a gondolat, egyszer meghalunk mi is. Fontos, hogy ne az utolsó pillanatban kezdjünk el kétségbeesetten kapkodni, mint fuldokló a szalmaszálhoz. Életünk alapja valóban a feltámadott Krisztus legyen, aki nem hagy minket cserben az utolsó órában sem.
Ma kérjük a Szűzanyát, hogy segítsen olyan földi életet élnünk, melynek végső kapuja a mennyországot tárja elénk! (Boronkai Zsuzsanna)