Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről (2017.02.10.)

Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről

Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hivtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.

Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörű szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.

Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.

...S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, -
az Ur áll mögöttem.


Vasárnaponként, néhány héten keresztül a Hegyi Beszéd részleteit hallhatjuk az evangéliumban. Ha követnénk útmutatásait, valóban szebb lenne a világ. Akkor miért nem az mégse, hol rontottuk el?
A kérdés megválaszolásához megint a vers siet segítségünkre. Dsida Jenő gyönyörűen megfogalmazza, mi mindent tett meg ő. Csodákat próbáltam, hívtam, elmondtam, végül előjön a lényeg, „Tüzet is akartam…” Mi az érdekes? Mindent ő akart megtenni. Bár a szándék kétségtelenül jó volt, csak a középpont csúszott félre kicsikét. Mindaddig, amíg én vagyok a fontos, a lényeges, háttérbe szorul az Isten. Teremtő Atyánk türelmesen arra vár, hogy megszólalhasson. Ehhez azonban a csöndön túl az is kell, hogy előre engedjük Őt. Megtörténjen a helycserés támadás. Ő kerüljön a középpontba helyettem.
Ha ez így lesz, akkor jöhet a kegyelem. Reményik Sándor így fogalmaz: „ez a magától, ez a kegyelem” Dsida Jenő így vall erről: „a tűz is felszökken, - az Úr áll mögöttem. Gondoljunk bele, mi minden történhetne, ha nem mögöttünk, hanem előttünk menne! Ha valóban Ő lenne a szívünk Ura.
Persze megváltozni sohase késő. Talán érdemes lenne eljátszani a gondolattal, mennyivel szebb lenne saját életünk is, ha nemcsak meghallgatnánk vasárnaponként az evangéliumot, a pap prédikációját, hanem elkezdenénk tettekre váltani is.
Vasárnap ilyen lelkülettel induljunk a templomba! Jegyezzünk meg egyetlen mondatot a liturgiából, aminek engedjük meg hogy egész héten elkísérjen minket, hasson ránk! (Boronkai Zsuzsanna)