Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Szabó Lőrinc: Fény (2017.03.31.)

Szabó Lőrinc Fény


Sötét fényszórók: szemeim az eget
lengő csóvákkal ostromolják.
Föl, föl! Lent mennyi a teher, a rom!
Csík, sáv: fent suhan a fénytorony
s évezredek mérik a hosszát.

Fény, fény, sugarak! Fények vagyunk
mind: isten lelke, öröm, remény.
Óh szállni, lobogva a föld felett!
A rettenetes életet,
az örömöt akarom én.

Óh élni! Szemeim sóvár tüze
a felső végtelenbe szánt:
láng habzik mindenütt: zene, szín:
az anyag titkos ablakain
az lüktet ki-be, az égi láng,

a vágy, amit én fénynek nevezek
és szentléleknek a hivő:
ő táncol bennem, ő rohan,
hasadó bimbóban az ő ereje van,
kovában, acélban is ő:

ő öntözi, belül, az anyagot,
szomja éget, éhe habzsol,
zsinórra fűzi a csillagokat,
indul s egy szivdobbanás alatt
uj világokba kapcsol.

Ő vagyok én, a képzelet:
ki törhet ellenem?
Az isten karja nyúl felém,
s ha robbanó sugarakkal az ég tetején
kószál földi szemem,

fekete nyomoromat vakitó
tűzharsonákkal törve át
tízezer Nap küldi az azúr
bástyákról hozzám válaszúl
testvéri himnuszát.


Egyre hosszabbak a nappalok. Az óraállítás az estéket még hosszabbá teszi. A fény, a világosság megnyugtat, vidámmá tesz. Közelebb hozza embert az emberhez.
A fény lehet vakító, ijesztő, de lehet szelíd hívogató, vonzó. Ez utóbbi vonzza tekintetünket. Honnan ez a szelíd fény? A világ világosságától, Jézus Krisztustól. Az Atya szelíd, hívogató fényét hozta el számunkra. A tavasz, a kizöldülő, színessé váló világ tekintetünket a Teremtő felé irányítja.
Nagyböjti utunk fénye, világító eszköze a Jézusba vetett hit. A feltámadás fénye ragyogja be életünket, mutatja az irányt Isten Országa felé. Emeljük tekintetünket Őrá, engedjük, hogy fénye beragyogja lelkünket. Világosságát elvihetjük az emberek közé.