Főoldal
Események
Heti liturgikus rend
Érdekes gondolatok, elmélkedések
heti hírlevél elmélkedései
Versek
Szentírási idézetek
Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
Pápai üzenetek, beszédek
Miserend
Vendégkönyv
Linktár
|
Versek
« Vissza Pilinszky János: Mi és a virágok (2016.04.22.)Pilinszky János: Mi és a virágok
Mert hűségesek mindhalálig, isteniek egyedül a virágok, egyszóval a növényi lét, velünk szemben, kik jövünk és megyünk.
Világunk száraz keresztjére gyönyörű dísznek elhelyezve, tépett füzérként fölszegezve, mi elkallódunk, ők hazatalálnak.
Tavasz van, éled a természet, ismét, újra. Üde zöld a fű, virágzik a tulipán, a nárcisz, a gyöngyvirág, az orgona. Madarak csicsergése veri föl az alvó embert hajnalban. A természet él, élni akar. Csak mi, emberek vagyunk kicsit furcsák ebben a daloló, éneklő világban. Mintha rajtunk már nem tudna segíteni semmi sem. Lassan véget ér a húsvéti idő, de mi még mindig nem értettük meg hitünk igazi szent titkát, Jézus feltámadását. Ezért aztán igaza van Pilinszky Jánosnak: „isteniek egyedül a virágok,” – Miért? „Mert hűségesek mindhalálig,” Mi valóban jövünk és megyünk, ahogyan a költő is mondja. Változik az álláspontunk, másképp gondolkodunk időnként erről is, arról is, ahogy pillanatnyi érdekünk megkívánja. Pedig a kereszten utat mutatva ott függ a Mester. Ott az üres sír itt ezen a földön, az út végén. Másik oldalon a mennyország, ahol a Jópásztor vár kiterjesztett karral és szelíd szavakkal. Mégis: „Világunk száraz keresztjére gyönyörű dísznek elhelyezve,…” a virágok pompáznak, nem a mi életünk. Pedig olyan jó lenne, ha nem csak a növények, állatok zengenék nap, mint nap Isten dicséretét, hanem az istenképmásnak teremtett ember is. Persze nem arról van szó, hogy egész nap valóban énekelnünk kellene. Isten dicséretét zengheti mosolyogva végzett munkánk, a jó szó, amit a mellettünk állónak mondunk, egy segítő cselekedet, amiért nem várunk köszönetet. Olyan szomorúan zárja Pilinszky a versét: „mi elkallódunk, ők hazatalálnak.” Ma próbáljunk fordítani ezen a helyzeten! Éljünk úgy, hogy mi is hazatalálhassunk majd annak idején! (Boronkai Zsuzsanna)
|