Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Dsida Jenő: Valami arcot viszek (2014.10.17.)

Dsida Jenő: Valami arcot viszek

Valami arcot, szentséget viszek
elrejtve mélyen.
Havas nagy úton bandukolok
szembe a lemenő nappal.

Ezt a szentséget nem ismeri
senki kívülem:
Elítélt próféták máglya-lángja
perzselte a szívembe hajdan.

Talán az otromba erdők mögött
találok egy kicsi kunyhót,
ahol a fehér fenyőasztalkából
oltárt csinálhatok.

Ott egy Istent imád majd velem
a kunyhó apraja, nagyja
s hiába búg az éjben
a hitetlenség farkasüvöltése.

De addig bandukolok a havas úton,
szembe a nappal -
Sötét terhek dőlnek az életemre

s ferde árnyékok hullnak a hóra.

„Tüzet viszek, lángot viszek” énekeltük gyerekkorunkban. A tűz, a láng és még sok egyéb mind-mind kézbevehető. De vajon hol viszem azt az arcot, és tulajdonképpen kiét?
Érdekes, hogy a költő a valami határozatlan névmást használja. Hogyan is tanultuk annak idején? Határozatlan névmás esetén nem tudjuk, vagy nem akarjuk pontosan megnevezni a dolgokat. Nagy a különbség! Nem tudom – nincsen a birtokomban a tudás. Nem akarom. Tudom, csak éppen neked nem mondom el.
Mindannyian viszünk egy arcot. Reményik Sándor így fogalmaz: „Egy Istenarc van eltemetve bennem” Kinek az arcát hordozom ott egészen belül? Tudom már, vagy sosem néztem még szembe vele? Októberi szentjeink közül valakié, vagy a Magyarok Nagyasszonya égette belém vonásait? Esetleg Krisztus arcára szeretnék hasonlítani a lelkem legmélyén?
El kell juttatnunk ezt az arcot a célig! Helyesebben mondva talán az az arc juttat el minket oda.
„S hiába búg az égben, a hitetlenség farkasüvöltése” – hinnünk kell, hogy hitünkkel az akadályok legyőzhetők!
A feladat, hogy kimunkáljuk, kialakítsuk magunkban azt a szentséget, melyet: „Elítélt próféták máglya-lángja, perzselt szívembe hajdan.”
Ma keressük meg a bennünk lévő arcot! Nézzük meg figyelmesen, ki és hogyan irányítja gondolatainkat, cselekedeteinket! (Boronkai Zsuzsanna)