Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Juhász Gyula: Szimpozion (2015.10.30.)

Juhász Gyula: Szimpozion
Valahol lenni kell egy lakomának,
Hová hivatalos, kit idelenn
Halálba űzött az éhség, a bánat,
A reménytelen szerelem.

Valahol lenni kell egy palotának,
Hová bejáratos, kit idelenn
Minden örömből és fényből kizártak
S elhullt a rögös útfelen.

Valahol lenni kell egy orgonának,
Melyen majd egyszer befejezhetem
A dallamot, mely itt halálba bágyadt
S amely az életem nekem!

Októberben vágyainkat vettük sorba. Kicsit megnéztük, mi minden hajt minket Szűz Mária és szent Fia felé.
A közeledő Mindenszentek ünnepe és a halottak napja ismét csak önmagunkra is irányítja figyelmünket. Valahol, ott legbelül, szívünk – lelkünk mélyén keresgélhetünk, hogy megtaláljuk igazi énünket. Aztán ott sok érdekességre is rálelhetünk.
Juhász Gyula verse ezekre hívja fel figyelmünket.
„Valahol lenni kell egy lakomának,…” Jézus milyen sokszor hasonlítja a mennyek országát menyegzős lakomához. A fehér, szépen terített asztal, szívet melengető kép. Mindannyian szeretnénk majd ott a túlvilágon letelepedni köré.
„Valahol lenni kell egy palotának,…” Egy olyan háznak, ahová bejáratos mindenki. Aminek kapui sarkig kitárulnak a sikeres és a sikertelen emberek előtt is.
Végül van valahol egy hangszer, egy olyan orgona, amelyen eljátszhatja az utolsó dallamot a költő.
Talán nekünk is vannak ilyen titkos vágyaink. Van egy álmunk, ott legbelül, amit nagyon szeretnénk megvalósítani.
Ma merjük erről, ezekről lefújni a port! Ma gondoljuk végig, mit kellene tennünk, hogy meg tudjuk valósítani! Ma figyeljünk kicsit az előttünk járó hős szentekre, öregekre! Kiktől sokat kaptunk, kiknek köszönhetjük egész életünk. (Boronkai Zsuzsanna)