Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

József Attila: AKKOR (2019.11.29.)

József Attila: AKKOR

És akkor zuhogott, csattogott, villámlott
S akkor kerültem messze szobámat
És akkor őrjöngtem, szidtam a világot
S akkor tiport legjobban a Bánat.

S akkor imádkoztam, követeltem, kértem
És akkor sírtam szívből igazán
S akkor bánó szívvel meggyóntam, megtértem,
Mert akkor halt meg egy lány, egy leány.

A költészet a lélek balzsama, szokták mondani azok, akik megéreztek a lényegből valamit.
Amikor valami miatt örülünk, vagy éppen szomorkodunk, akkor szeretnénk belekiabálni a világba örömünket, bánatunkat.
Ezt tette ebben a versében József Attila is, és ezzel meghívott minket, hogy hasonlóan cselekedjünk.
Vasárnap meggyújtjuk adventi koszorúnkon az első gyertyát. Pici halvány fénye utat mutathat az Érkező, de egyben önmagunk felé is.
Hogy is mondja József Attila? „S akkor imádkoztam, követeltem, kértem…”
Kezdjük adventünket azzal, hogy beszélgetünk Istennel! Ne csak a vasárnapi szentmiséken találkozzunk vele! Szakítsunk időt arra, hogy hétköznap is eljussunk egy templomba! Ez persze tudatos tervezést igényel, de megéri, mert ez az első lépés ahhoz, hogy barátom lehessen Jézus. Oda kell mennem hozzá, a szemébe kell néznem. Ezt csak egy templomban, a tabernákulum előtt tehetem meg nyugodtan.
Mi lesz a sok apró pici Istennek adott idő gyümölcse? „S akkor bánó szívvel meggyóntam, megtértem,..” Mert igenis meghal bennünk abban a pillanatba a régi bűnös ifjú vagy lány. (Boronkai Zsuzsanna)