Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Solymos Ida: Folytonosság (2017.10.13.)

Solymos Ida: Folytonosság

A világba az üzenet
megint kimegy.
Ki gondolta el, te vagy én,
egészen egyremegy.
Éjszaka a papír fölött
nem a betű, elméd ragyog;
homlokod oltalma segít
azzá lennem, aki vagyok.
Mert rólam van szó most megint:
hozzád és önmagamhoz nőni!
Szólítatlanul is beint a vágy:
hang-ábrákkal vesződni.
És rólad van szó, hogyha rólam!
egy dallamívnyi folytonosság
– hozza létre akárhány szólam –
vokálisán gyűrűzik hozzád.
Koronádat az asztallapra
tettem, a szem látóterébe;
gyönyörű játék! mintha szalma-
kazlat kigyújtanék az éjbe.

Ahogy az évszakok váltakoznak, úgy alakulunk egy kicsit mi is. Akarva, akaratlanul meghatározzák életünket.
Ismét itt van az ősz, hullani kezdenek a fákról a levelek, októberben kicsit szorgosabban mondjuk a rózsafüzért, figyelmesebben köszöntjük a Szűzanyát.
Ma, a fatimai jelenések évfordulóján ismét igaza van Solymos Idának, a költőnek:
„A világba az üzenet
megint kimegy”
Hallom, érzem, továbbadom? Mert rajtunk múlik, hogy kikhez jut el a jó szó, a reményekkel teli biztatás. Hiszen nem vagyunk ebben a hithirdető munkában egyedül.
„homlokod oltalma segít
azzá lennem, aki vagyok.”
Elfogadom ezt a segítséget, vagy mindent önmagam erejében bízva szeretnék teljesíteni? A feladat óriási: „hozzád és önmagamhoz nőni!” Olykor gyakran képzeljük magunkat másnak, mint akik valójában vagyunk. Jó lenne, ha észre tudnánk venni értékeinket is, nem csak a hibáinkon keseregnénk! Szent Ágoston szerint kétféle út létezik: „Vagy egészen Isten megvetéséig szeretjük önmagunkat, vagy önmagunk megvetéséig szeretjük Istent.”
Ha részesei szeretnénk lenni a folytonosságnak, ha vágyódunk arra, hogy elvigyük az üzenetet másoknak, akkor nem kérdés, hogy melyik útra kell rálépnünk.
Ma használjuk ki az esti csöndet! Beszéljük meg Jézussal és édesanyjával mi konkrétan a mi feladatunk! Helyezzük el magunkat ebben az égi körforgásban valahol! (Boronkai Zsuzsanna)