Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Tóth Árpád: Arany felhő (2015.09.11.)

Tóth Árpád: Arany felhő
Arany felhő az égen,
hova száll, hova száll?
Fekszem az esti réten,
a füvön, a setéten.
Hallgat a táj.

Arany felhő az égen
tova száll, tova száll.
Egy szív az esti réten,
a füvön, a setéten
hallgatva fáj.

Életünknek vannak hangos - zajos, és csendes – elmélkedős időszakai. A nyári nyüzsgés után jó, ha megérkezik a borongós őszi csend. Ilyenkor kicsit meglepődünk. Jé, már ilyen sötét van este 8-kor? – rácsodálkozunk a rövidülő nappalokra.
A liturgikus rend a köznapok közé két fájdalmas ünnepet helyezett el szeptember hónapra. 14-én felmagasztaljuk a keresztet, ami Krisztus halála előtt a szégyen fája volt. A szenvedés, a halál mindig megrendít bennünket. a szenvedés, a halál mindig megrendít bennünket. A szív ilyenkor nagyon fáj. Ez a fájdalom azonban nem hangos. Csendes ünnep éppen ezért 15-én a fájdalmas Szűzanya emléknapja. Nézi, karjába zárja, ölébe veszi még egyszer, utoljára halott fiát. Megrendítő találkozás, ölelés ez. Benne van az elmúlás, a visszafordíthatatlanság, a mindennek vége van kudarca. A teljes értetlenség, hiszen a Messiást senki sem ilyennek képzelte el.
Ezt a fájdalmat, elgondolkodást érezteti velünk mai versünk is.
Olyan könnyed, játékos, mégis olya borongó, elgondolkodtató Tóth Árpád költeménye. Pont ilyen a halálról alkotott elképzelésünk is. Várjuk a nagy találkozást, ugyanakkor félünk az odáig vezető úttól.
Ma kicsit készüljünk a jövő hét ünnepeire! Próbáljuk meg felidézni a keresztet hordozó Krisztus alakját, majd képzeljük el mit érezhetett a Szűzanya midőn átölelte halott fiát. Kicsit engedjük szabadjára képzeletünket, ne kössük béklyóba érzéseinket! (Boronkai Zsuzsanna)