Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Dsida Jenő: Az utolsó miatyánk (2019.02.08.)

Dsida Jenő: Az utolsó miatyánk

Parányi pirula.
Itt a lámpaoltás.
Miatyánk ki vagy a mennyekben!
Megint egy sikoltás.

Aludni, aludni,
csend, nyugalom, béke.
Szenteltessék meg a Te neved!
Lesz-e ennek vége?

Magas bácsi sóhajt,
aki meghal, jól jár.
Jöjjön el a Te országod!
Hat az altató már.

Csillagok villognak.
Hunyorogva int egy.
Legyen meg a Te akaratod!
Nekem minden mindegy.

Februárban kicsit jobban odafigyelünk betegeinkre. Talán többet imádkozunk értük, gyakrabban látogatjuk meg őket, beszélgetünk velük.
Valahol a szívünk mélyén várjuk a csodát, meggyógyul, egészséges lesz újra. De neki is biztosan ez lenne a jó? Próbáljunk meg ma kicsit más szemmel tekinteni emberi gyengeségeinkre!
Dsida Jenő fiatalon elhunyt költő komoly szívproblémákkal küszködött. Ő igazán tudta, mit jelent betegnek lenni, és mennyit ér az egészség. Verse számomra ezért hiteles és nagyon megnyugtató.
Megrendítő, milyen finomsággal beszél az esti imáról. Arról, ahogy, ha nagyon fáradtak vagyunk, mi is szoktunk imádkozni. Bele-bele alszunk a jól ismert mondatokba. A testünk már gyöngül, de lelkünk még keresi a kapaszkodót az Ég felé.
Gimnazista koromban azt tanultam hittan órán Aurél atyától: „Nem baj, ha belealszunk az esti imába, majd az angyalok befejezik helyettünk.” Felnőttebb fejjel úgy vinném tovább a gondolatot: Nem baj, ha belehalunk abba, hogy élünk, csak tetteink simuljanak bele a Jóisten terveibe. Akkor talán egyszer mi lehetünk azok az angyalok, akik mások imáját befejezik.
Köszönöm Aurél atya, a biztatást, hogy merjek nagyon fáradtan is imádkozni.
Köszönöm Ányos atya, hogy megismertetted velem Dsida Jenő költészetét, és sokszor befejezed helyettem imádságom félbe maradt mondatait.
Boronkai Zsuzsanna