Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Hétköznapi evagéliumok és gondolatok

« Vissza

Nagyböjt 5. hete péntek (2020.04.03.)

Evangélium:
Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: "Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?" A zsidók ezt válaszolták: "Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus ezt felelte: "A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt - és az írás nem veszítheti érvényét -, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: Káromkodol! - mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában." Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: "János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult." És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42


Elmélkedés:
Az elmúlt napok evangéliumaiban újra és újra Jézus kilétéről folyik a vita. A mai szakasz kezdete visszautal a tegnapi szakaszra. A zsidók köveket ragadnak, mert Jézus arról szó, hogy mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. Ebbe a mondatban felismerhető, ahogy Isten bemutatkozik a csipkebokor jelenetben: Én vagyok, aki van.
Nekünk már – a feltámadás fényében – könnyebb elfogadnunk, hogy Jézus az Isten Fia.
De mi ennek a következménye életünkben? Ez a hitünk egy külső tanítás elfogadása, vagy Jézus befogadása életünkbe? Egy tetszetős mondat, vagy életformáló felismerés?
Közel már a húsvét ünnepe. Együtt szeretnénk járni Jézussal az utolsó vacsora termétől a Golgotán át az üres sír tapasztalatáig. Szeretnénk, ha az ünnep formálni, alakítani tudna. Nyissuk meg hát szívünket, fogadjuk be Jézust, aki értünk és a mi üdvösségünkért vállalta a kereszthalált, feltámadásával pedig megmutatta az örök életet.
----

Az elmúlt napokban az evangéliumban újra és újra visszacseng, hogy sokan hittek Jézusban. Ugyanakkor tapasztaljuk a növekvő feszültséget, a meg nem értést is. Sokan nem tudják hova tenni Jézust, tanítását, csodáit. Mások talán azért vannak a közelében, mert kíváncsiak a csodákra. Hogy ez a hit mennyire mély, azt a szenvedéstörténetben látjuk, amikor elmenekülnek, amikor Barabást kiáltanak.
Hogyan vagyok Jézus közelében? Mit várok tőle? Mennyire igyekszem életemet tanítása szerint alakítani?
A közelgő húsvét két lehetősége számunkra: maradunk a megszokottban, mintegy elszenvedjük az ünnepet, és semmi változást nem hoz életünkben, vagy igyekszünk mélyen átélni, megtalálni azt, amire idén hív bennünket az értünk szenvedő, magát odaadó, és a feltámadással megörvendeztető Jézus.
Legyen a következő mintegy 10 nap komoly, összeszedett, Istenre figyelő időszak!
----

Milyen nehéz kilépni a megszokottból. Kilépni abból, ami már automatikusan megy. Mint a földútba belemélyedt keréknyomból kiugrasztani a kocsit. A zsidók Jézussal szembeni reakcióiból ezt látjuk. Bár sok jót tesz, bár isteni tettei vannak, de mindez hogyan egyeztethető össze az egyetlen Isten hitével?
Persze az ilyen automatikusan működő dolgok nem önmagukban rosszak. Sokszor szükség van rájuk. De mégis, lehetséges, hogy valamiben akadályoz, valamitől távol tart.
Mik azok a dolgok életemben, ami szinte automatikusan működik? Hogyan akadályoz ez Isten kapcsolatomban, a másik emberrel való kapcsolatomban?
Nyilván nem kell a fürdővízzel kiönteni a gyermeket is. Meg kell találnom a helyes arányokat, a megfelelő egyensúlyt. Vizsgáljuk meg a dolgokat, a jót tartsuk meg, a rosszat vessük el. Ebben nem vagyunk magunkra hagyva. Segít a Szentlélek megvilágosító kegyelme, és segít az Egyház tanítása.