Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Sík Sándor: Üdvözlégy! (2015.05.07.)

Sík Sándor: Üdvözlégy! (2015)

Magasztalja én lelkem az Urat
És Azt, akiben teljes az Ő kedve,
Akiben minden titkot megmutat,
Egyetlen szép mosollyá édesedve.
Hogy is lehetne hozzád más szavam
Legelsőbben, mint a magasztalásé!
Hadd mondom, százötvenszer, boldogan:
Áve Mária! Üdvözlégy Királyné!

Magasztallak, mert nem hallgathatok.
Füst a szavam és az életem kérész,
Mégis, mégis: olyan állat vagyok,
Mely egyenesen jár és fölfelé néz.
Fölfelé néz, mert fönn valami van,
És föl beszél is: van kihez beszéljen
És ha beszélek: nem féreg magam,
De minden fölfelé nézők nevében.

Hogy éhezne már szólni valamit
Fölfelé ez a süketnéma század,
Amelynek ebnyüszítés lett a hit
És aljasság a fölséges alázat!
Émelyedik a futószalagon
Gyártott eszmények hánytató szagától,
A prófétáktól a zsibpiacon,
Az elvektől - az embertől - magától!

Hogy magasztalna lelke már urat,
Testtel-lélekkel rína már imádni!
De nincsenek a földön már urak,
Csak szolgák vannak és szolgák szolgái.
A szó, mit a mélyből kiáltana,
A káromkodás undorában elfagy.
Ó Egészen-szép,
Ó Istenanya, ó Ember-anya,
De jó az Isten, hogy te még mienk vagy!

A legszebb hónap elején vagyunk még, holnap elindulnak a zarándokok, hogy imáikkal körbe fogják a várost, hol minden szép néha úgy tűnik, halott. Milyen érdekes, mintha semmit se változott volna a világ, amit Sík Sándor leírt ugyanolyan igaz ma, mint régen volt.
Talán a mi ajkunkról se fogy ki a magasztalás. De érdemes elgondolkodnunk azon, hogy boldogok vagyunk-e, miközben imáinkat mormoljuk? Látszik-e rajtunk egy-egy imádkozás után hogy megerősödött a kapcsolatunk az égiekkel? A mennyei köldökzsinóron keresztül áradó kegyelem alakítja-e gondolatainkat, szavainkat, tetteinket, arcunkat? Vagy inkább a tréfás kérdés igaz ránk? Hogy jön ki a pap a templomból? Mintha mi se történt volna.
Pedig fontos feladatot bízott ránk a Teremtő.
„Mégis, mégis olyan állat vagyok, mely egyenesen jár, és fölfelé néz.”
Sajnos sokszor pont ember voltunkról szeretünk megfeledkezni.
„aljasság a fölséges alázat”
Hányszor halljuk, hogy bolond, aki más szekerét tolja. Holott pont az lenne a feladatunk ebben az önzéstől elhíresült világban, hogy megmutassuk, létezik egy másik hozzáállás is.
Időnként nagy elkeseredésünkben úgy érezzük, csak Mária marad nekünk. Azonban ez így nem teljesen igaz. Szűz Mária anyai pártfogása azt is jelentheti, hogy társakat ad nekünk, akikkel közösen könnyebben meg tudjuk tenni a jót. Ahogy a holnap elinduló zarándokok imája körbe éri a várost, úgy kellene nekünk is megtalálni a felénk nyúló kezet. Azt a lelket, amely lehet, hogy segítséget kér, csak eddig nem vettem észre. Merjünk nyitottabb szemmel végigmenni az úton. Annyi sánta, béna, lelkileg megnyomorított ember él köztünk, próbáljunk meg nekik segíteni picikét. Emeljük fel őket, tekintetüket hadd szegezzék a mennyei felé! (Boronkai Zsuzsanna 2015)