Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Mécs László: Szenvedni kell! (2016.03.25.)

Mécs László: Szenvedni kell!

Áldott legyen a könny s a bánat.
Zord keresztedre bimbót csókolj
s úgy járd útját Kálváriádnak.

Az ég: a vágyak csillagboltja.
A boldogságra szomjas ember
vágyát erény, bűn el nem oltja.

Áldott legyen a könny s a bánat
mert közel hoz a csillagokhoz
csúcsán a szent Kálváriának.

Angyallá lesz ott minden árva
és szárnya nő s az ég kitárul
a vad latornak egy szavára.

A nagyhét csendjének fontos szerepe kell, hogy legyen életünkben. Nehéz megmagyarázni, miért félnek sokan a pozitív magány áldásos hatásától. Talán feladatunk megmutatni, felmutatni egy másik, élhetőbb utat ebben a zsivajgó, zsongó XXI. században.
A mai nap, nagypéntek, és a holnapi nagyszombat végképp elnémít minden krisztushívőt. Igazából nincs miről beszélni. Leborulni és szemlélni kell hitünk szent titkát. Ahhoz azonban hogy ezt meg tudjuk tenni, szenvedni kell.
Mécs László versének címe első hallásra könnyen elborzaszt bennünket. Mi ugyanis szeretnénk elkerülni a szenvedést, a fájdalmat. Olyan nehezen értjük meg, hogy igazi értékeket csak komoly küzdelmek árán tudunk teremteni.
Talán még messze vagyunk attól, hogy ki tudjuk mondani: „Áldott legyen a könny, s a bánat…” – de fontos elfogadni, hogy lehet áldott. Ha nem egy furcsa jézusi szófordulatnak gondolnánk, hogy a kereszthordozás értelmes, sőt felemelő lehet.
Persze ehhez az is kell, hogy elmondhassuk: „Az ég a vágyak csillagboltja.” Nekem merre tartanak a vágyaim? Égies vagy földies gondolatok, érzések vezérlik tetteimet? Mert ez az alapja mindennek. Krisztus keresztje összeköti az eget a földdel: „közel hoz a csillagokhoz…” igaz, ez ott „csúcsán a kálváriának” valósul meg.
Ma valóban csöndesedjünk el! Köszönjük meg Jézus Krisztusnak, hogy hajlandó volt gyalázatos halállal odaadni értünk az életét. Ma szemléljük odaadó lélekkel a Kálvária már ismert képét, majd a leleplezett keresztfát este a szertartás alatt.
Ma keressük a lehetőséget arra, hogy egész bensőnket meg tudja ragadni ez a dráma!
(Boronkai Zsuzsanna)