Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Weöres Sándor: Üdvösség (2015.06.05.)

Weöres Sándor: Üdvösség

Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem,
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem.

„Süvítenek napjaink a forró sortüzek …” írja Váci Mihály Valami nincs sehol című versében. Ma is, most is igaz: rohanunk. teljesítendő feladatokkal van tele a naptár, mi is nyüzsgünk, mint a kaptár.
Ez a felszín, a külcsín, de mit rejt a mély? Hol a belbecs, van-e bennünk még érték, ami lehet más, mint az aznapi rohanás? Tudom-e, nekem miért volt érdemes megszületnem?
Kemény kalandra küld bennünket Weöres Sándor verse. Ő már tudja, miért küzdött, mit tartott értéknek egész életében. Egyetlen napot. De milyen szép lehetett az a nap:
„Amikor szeretni tudtam, és szeretnek-e nem kérdeztem.”
Nekünk volt-e már ilyen napunk?
Vasárnap Úrnapja lesz, az Oltáriszentséget ünnepeljük. Menjünk vissza kicsit az időben! Amikor Jézus Krisztus az utolsó vacsorán nekünk adta önmagát a kenyér és a bor színe alatt, akkor az apostolok azt hihették, hogy ezért jött az Isten Fia közénk. De még mindig nem ez volt az igazi elvégzendő feladat. Szinte hihetetlen, emberi ésszel fel nem fogható, hogy ez még fokozható. Hogy az a szeretet, amely nem önmagát nézi, még tovább megy. Fordít még egyszer a kapcsolón, még erőteljesebben lángol, még odaadóbban mutatja meg, hogy Ő és az Atya egy, és nincs más vágya, minthogy teljesítse a mennyei Atya akaratát. Akkor is, ha fáj, ha az a kegyetlen halál kell a mi üdvösségünkért.
Ez előtt a titok előtt meghajlik a térd, hevesebben ver a szív, dadog az ajak. Ez kitölt mindent, teret és időt eltörpül mellette minden feladat. Szemlélése mutatja meg az utat, melyen indulnunk kell, az irányt, mely a mennybe vezet.
Ebben az elkövetkező néhány napban szánjunk időt az Oltáriszentség titkának szemlélésére! Ne mi beszéljünk, engedjük megszólalni Őt! Akkor talán felfedezzük azt is, miért küldött minket, mi az, amit ha nem végzünk el, hiányozni fog, mert más által nem végezhető el. (Boronkai Zsuzsanna 2015)