Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Juhász Gyula Még maradok! (2019.05.24.)

Juhász Gyula Még maradok!

Fiatalok, még itt vagyok.
Az éveimnek száma sok,
A gyászaimnak sora nagy
És megőszített kora fagy.

Tán nem is voltam fiatal
És nem jött soha diadal,
Halálos volt a szerelem,
Utódom sem lesz már nekem.

És mégis, mégis jó dolog,
Hogy élek és hogy dúdolok,
Magányos lelkem égre néz
És megszépül a szenvedés.

Az égen örök csillagok,
Fényesek és fiatalok,
A földön is ifjú szemek:
Még egy ideig nem megyek.

Tavasz van, ilyenkor minden új erőre kap. Újult lélekkel vágunk neki minden feladatnak.
De mi a helyzet akkor, ha úgy érezzük, megöregedtünk? Ha már kevésbé hoz lázba a ragyogó napsütés, a zengő madárcsiripelés?
Szerencsére akkor is találunk egy verset, amely úgy ad erőt, hogy közben vigasztal. Ilyen Juhász Gyula Még maradok! című költeménye.
Már az is igen érdekes benne, hogy felkiáltó jel van a címe végén. Ettől kicsit katonásan pattogóvá válik a vers. Ugyanakkor kíváncsivá is teszi az olvasót.
Mi miért szeretnénk még maradni? Mi az, amit nem tettünk meg eddigi éveink során? Ugyanakkor jó lenne megbékélni élettel-halállal! Erre tanít ma a költő.