Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Weöres Sándor: Vonj sugaradba /17/ (2017.06.23.)

Weöres Sándor: Vonj sugaradba
Vonj sugaradba Istenem!
mint madár a fészkére, szállnék hozzád,
de látod, a rét örömei közt
elpattant a szárnyam csontja.
Végy kosaradba Istenem!
mint hal a horogra, sietnék hozzád,
de látod, a gyürüző mélynek
rám-tekeredett ezernyi hínárja.
Lelkemet mért áztatod
maró-lúgban évek óta,
ha sose végzel a mosással?
Kondérodban a tüzes lé
minek fortyog körülöttem,
ha sohase puhulok meg?
Mit akarsz szőni belőlem,
ha mindig szétmállok, mint a szecska;
Gonoszaid megtérnek, de hozzám
sose jön el a te országod.
Szívemet kétféle húzás tépi,
egyre lyukasabb, egyre zavartabb –
ládd-e, sokszor már azt se tudom,
melyik a te horgod zsinegje
s melyik a mélység inda-köteléke.
Vonj hevesebben! ön-erőmből
nem jutok én soha hozzád.

Jézus szívét ünnepeljük a mai pénteken. Milyen ez a szív? Szelíd és alázatos.
Sokszor ábrázolják sugárnyalábokkal. Mintha így szeretne minket magához vonzani.
Weöres Sándor verse is ezt a mozdulatot örökíti meg. És persze a kérést hozzá: „Vonj sugaradba Istenem!” Miért jó nekünk Jézus vonzásában élni? Mert különben esélyünk sincs arra, hogy tanulni tudjunk tőle. Mit kellene eltanulnunk? Azt, hogy hogyan válhatnánk mi is szelíd és alázatos szívűvé. Kérdés csak az, hogy szeretnénk-e olyanná válni. Mert ez komoly elhatározást, és kemény munkát igényel.
A költő nagyon szépen érzékelteti, ennek az útnak kételyeit, küzdelmeit. Néha talán túlzónak is érezhetjük ezeket a sorokat. Pedig igazak.
Különösen az utolsók : „ön-erőmből nem jutok én soha hozzád.”
Ma érdemes lenne megnézni mi minden gátol minket abban, hogy eleget tudjunk tenni ennek a vonzásnak. Mert lássuk be, sokszor nem haladunk azon az úton, melyet Jézus szíve jelöl ki nekünk. (Boronkai Zsuzsanna 2017)