Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Dsida Jenő: Olvadó jégvirág (2019.03.22.)

Dsida Jenő: Olvadó jégvirág

Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a mezők felett,
elnyújtott, fájó, végtelen kiáltás
a boldogság után.

Kicsi galambok kimerészkednek
fehérlő szárnyaikkal
a feslő márciusba s lábuk elé
olvadt patakok csörgedeznek.

Jégvirág, jégvirág, jégvirág,
sok megbámult cigarettafüst...
Jaj, be jó lenne már
egy kis feltámadás!

Mozdonyok dohognak,
gyors lábak forognak,
égből lenyúló hosszú karok
kavarják a tavasz életét.

Valaha el lehet-e érni
a bús elérhetetlent?
Vagy elfojtott vággyal elfüggönyözni
minden ablakot?

Ébredő, fanyar boroszlánok
símulnak a nagy sziklasírra
s bent fekszik Lázár némán, hidegen.
Harmadnapos halott.

Tavaszodik. Hajnalban hangos madárcsicsergés ébreszti az embereket. Indulunk. Mindenkit vár valamilyen feladat. Örömmel vagy éppen panaszkodva, de tesszük a dolgunkat.
Közben ott van bennünk, amit a költő írt:
„elnyújtott, fájó, végtelen kiáltás/ a boldogság után.”
Kicsit zavartan állunk, amikor szembenézünk ezzel az érzéssel. Hol keressük, merre induljunk el, hogy megtaláljuk azt, ami igazán fontos lenne életünkben?
Dsida Jenő persze erre a mi ki nem mondott kérdésünkre is válaszol, hiszen ő is vágyta, óhajtotta ugyanazt, amit mi:
„Jaj, be jó lenne már/ egy kis feltámadás!”
Nagyböjt napjaiban élve időnként talán belőlünk is felszakad a sóhaj. De vajon valóban várjuk-e? Nem csak azért siettetnénk húsvét megérkezését, hogy a böjtnek hamarabb legyen vége?
Próbáljunk megtérni! Kezdjünk el hinni abban, hogy számunkra is lesz feltámadás! De tegyük mellé azt is, hogy mindezért meg kell dolgoznunk. Üdvösségünk drága kincs. Megszerzésére itt a földön van lehetőségünk. Ha ezt eljátsszuk, nem marad más, mint a „harmadnapos halott.” (Boronkai Zsuzsanna)