Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Puszta Sándor: Rendeltetés (2016.07.08.)

Puszta Sándor: Rendeltetés
„Amit kigondoltál
vidd tovább

ami lettél
vállald
de soha ne feledd
ami még lehetnél”.

Bár jómagam kicsit bőbeszédű vagyok, nagyon szeretem a rövid verseket. Javaslom a kedves hallgatóknak is, hogy egy-egy ilyen gyöngyszemet tanuljanak meg kívülről! És legyen néhány olyan mondat is, amelyet szó szerint tudnak idézni a Bibliából. Mindez miért fontos? Mert az ember azon tudja járatni az agyát, ami benne van. Azt tudja ízlelgetni, időről időre elővenni. Mi több, ezekből születik azután majd egy új gondolat. Ami persze már az enyém, csak a kiindulópontja volt másé. Jó esetben, Krisztusé.
Mai versünk pedig gondolatok nélkül kicsit értelmezhetetlenné válik számunkra.
Mindannyian szeretnénk jók lenni, senkinek se az a vágya, hogy megbántsa a másik embert, szeretnénk egy élhető világot teremteni magunk körül. Miért van, hogy úgy érezzük mégis más irányba haladunk? Talán azért, mert először magunk körül szeretnénk rendet tenni és nem magunkban. Persze a külsőt könnyebb megváltoztatni, mint a belsőt, de látjuk, hogy csak attól nem lesz jó az eredmény.
Nem tehetünk mást, el kell kezdenünk a belső rendrakást.
Ebben segít természetesen mai versünk. (persze más versek is alkalmasak mankónak...)
Első lépés gondolataink megvizsgálása, csakúgy, mint a Szentmise elején: "...vétkeztem gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással..." Ma szánjak néhány percet arra, hogy megfigyeljem gondolataimat! Mire irányulnak, mi vezérli azokat? Itt jön vissza, hogy van-e olyan idézet, amit mondogatni szoktam magamban, mert ha igen, akkor az jótékony hatását, szinte észrevétlenül, de kifejti.
Ha vannak jó elgondolásaim, akkor az a következő, a második lépés, hogy megnézzem, hogyan állok azok kifejtésével. Sokszor ugyanis meg sem születnek a jó gondolatokból a jó tettek. A világ érzéketlensége, saját sebeim nyalogatása, félelmeim sokszor megakadályoznak abban, hogy felvállaljam valami új, szokatlan megvalósítását. Így aztán nem viszem tovább, amit kigondoltam. Pedig Puszta Sándor kérve kér erre. A végeredmény pedig igencsak lehangoló: minden marad a régiben.
Ma ne hagyjuk ezt! Miután megnéztük hol tartunk, vessünk egy pillantást arra, amik lehetnénk! Szembesítsük életünket az atya rólunk megálmodott képével! Majd vágjunk bátran bele annak megvalósításába!
Nyár van, ragyog a nap, szívünk szabad, Krisztus szeret, a Lélek vezet, ne legyünk félénk kisgyerekek!

---------

2020.02.21

Szent Péter apostol székfoglalását ünnepeljük holnap. Jézus különleges szerepet szánt neki, rá bízta az apostolokat.
Bennem ilyenkor mindig felmerül a kérdés: mennyire öröm, vagy inkább nehézségekkel teli egy ilyen feladat? Mert jó vezetőnek lenni sohase volt könnyű, manapság pedig szinte lehetetlen feladat. Isten büntetése vagy jutalma-e ez a kiválasztottság? Erre a kérdésre mindenkinek magának kell a választ megtalálnia.
Sokan azt gondoljuk, hogy kitüntetett hely csak másoknak jár, nekünk nem. Pedig saját életünkben igenis nagyon fontos szerepünk van.
Talán nehéz megtalálni, mire is hívott az Isten. A legnagyobb csavar, hogy mikor óhajtom önmagamat megvalósítani, és mikor teljesítem ki a bennem lakó Istent. Vékony határmezsgyén mozgunk. Mennyire igaz a mondás: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Mit tehetünk? Talán segít a vers. Puszta Sándor gyönyörűen megfogalmazta. Először is ott van a gondolat: „Vidd tovább!” Soha ne állj meg az első buktatónál!
Másodszor: vállald, ami lettél! Életünket igenis mi magunk is alakítjuk, Nemcsak másoktól függ, milyen leszek, hanem tőlem is. Végül az utolsó: mindig kell és lehet többre vágyni.
Feladatunkat, hogy másoknak is megmutassuk Isten szeretetét úgy tudjuk teljesíteni, ha mi magunk napról napra élő kapcsolatban vagyunk vele.