Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Ady Endre: Kató a misén (2017.12.28.)

Ady Endre: Kató a misén

Pompás, fehér Karácsony-éjen
Kidobta a szikrázó hóba,
Kidobta a havas semmibe
Magzatját a papék Katója.

Aztán Kató, a kis cseléd-lyány,
Szédülve, tántorogva, félve,
Ahogy illik, elment maga is
Éjféli, szent, vidám misére.

Kató gazdája, az izmos pap
S falusi nyája énekelnek:
'Dicsértessék az egek ura,
Hogy megszületett az a gyermek,

Az a gyermek, ott Betlehemben.'
Kató fölsír a papi szóra
S az a gyermek, a betlehemi,
Könnyezve tekint le Katóra.

Ady Endre verse visszavezet minket a tegnapi naphoz, aprószentek ünnepéhez. A karácsonyi glóriából, a jókedvből, a mosolygásból néhány nap múlva az újszülöttek zokogása lesz.
Kicsit olyan ez, mint a versbeli Kató helyzete. Ugyanakkor elgondolkodni hív bennünket. Minden tettünket a félelem vagy a szeretet vezérli. A Mennyei Atya túlcsorduló szeretetében elküldte hozzánk szeretetett Fiát. Ezelőtt a hatalmas nagy titok előtt a büszke Heródes rettegni kezd. Nem veszi észre, hogy a megváltás, amit majd ez az újszülött visz végbe, sokkal nagyobb égi örömet adhatna neki, mint amilyen földi gazdagságban él. Majd félelemből cselekedni kezd, rosszat és rosszul. De mindenféleképpen fontos, hogy nem tétlenül üldögél.
Mi gyakran félelmünkben megbénulunk. A szeretet sem tud minket kimozdítani kényelmesnek tűnő állapotunkból. Bethlen Gábor azt mondta: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” Az aprószentek sikolya figyelmeztessen minket arra, hogy feladatunk megkeresni, és utána meg is tenni azt, amit személy szerint nekünk lehet. (Boronkai Zsuzsanna)