Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Kassák Lajos: Falakra írom (2016.06.03.)

Kassák Lajos: Falakra írom
Testvéreim
nagy és erős kezekkel
otthont építek nektek.
S miért nem látjátok meg
testvéreim
hogy engemet itt senki
nem akar befogadni.

Jézus Szentséges Szívét ünnepeljük a mai napon. Fölmerülhet bennünk rögtön a kérdés: miért kell valakinek a szívét külön kiemelni? Tudjuk, hogy az egész ember megérdemli a tiszteletet, miért akkor ez a kivételezés? Talán pont azért, mert ez a szív kivételes. Ilyen szerető szíve senki másnak nincsen.
Szeretnénk követni Jézust, vágyunk, hogy nyomába lépjünk, ehhez azonban el kellene lesnünk tőle egyet, s mást.
Lehet, Ő is erre vár. Lehet, hogy minden szobor, kép, amelyen Jézus szívére rámutat egy kiáltás felénk. Csakúgy, mint Kassák Lajosé Falakra írom című versében:
„S miért nem látjátok meg
testvéreim
hogy engemet itt senki
nem akar befogadni.”
Talán nem is lenne elég, ha ezt látnánk. Kicsit mélyebbre kellene néznünk ma! Miért nem teszünk mi magunk valamit, hogy Jézust befogadjuk?
Ne mondjuk, hogy ilyen – olyan a világ, mi megtennénk, csak a körülmények nem olyanok. Ezernyi mentséget meg tudunk fogalmazni, amik persze a maguk módján igazak, csak nem előre mutatók.
Ma első péntek is van. Igazi bűnbánati lehetőséget kaptunk. Szentgyónásunk előtt vizsgáljuk meg, hogyan is állunk Jézus Szívével? Befogadtuk őt? Szeretnénk, ha a mi szívünk is alakulna hozzá? Tudjuk hogy az Ő szíve szelíd volt és alázatos. Mi hogyan állunk ezekkel? Mert hiába kérjük a litánia végén, hogy alakítsa át a szívünket, ha a legnagyobb akadályt mi magunk gördítjük a megvalósítás elé.
Ma próbáljuk megérezni, milyen is lehet az az otthon, amelyet Jézus készít nekünk! Ma kicsit kapcsoljuk ki értelmünket, úgy szemléljük azt a szerető szívet!
Ma próbáljuk meg őszintén, hittel kimondani a fohászt: „Jézus szíve szeretlek én, vezess át az élet tengerén!” (Boronkai Zsuzsanna)