Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Sík Sándor: Ments meg Uram! (2014.11.21.)

Sík Sándor: Ments meg Uram!

A virágtalan, gyümölcstelen ágtól
A meddőségtől, lanyhaságtól,
a naptalan és esőtelen égtől;
Ments meg Uram a szürkeségtől!

Édes az ifjak méntás koszorúja,
Fehér öregek aranyos borúja,
Virága van tavasznak, télnek;
Ne engedj Uram, koravénnek!

Csak attól ments meg, keresők Barátja,
Hogy ne nézzek se előre, se hátra.
Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad,
Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!

Ne hagyj Uram, megülepednem,
sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál.

Ha jönni talál olyan óra,
hogy megzökkenne vágyam mutatója,
Kezem kezedben ha kezdene hülni,
Más örömén ha nem tudnék örülni,

Ha elapadna könnyem a más bűnén,
A minden mozgást érezni ha szűnném,
Az a nap Uram, hadd legyen a végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől!

Hamarosan véget ér az egyházi év. Akár szilvesztert is tarthatnánk mókával, kacagással. Soha nem szoktuk szétválasztani a világi és a katolikus részt. Most mégis arra hívok mindenkit, hogy tegyük ezt meg!
Egy pillanatra álljunk meg, és vizsgáljuk ilyen szemmel önmagunkat! Megtettem-e mindent, amit egyházközségemben várnak tőlem? Részt vettem-e takarításban, kertgondozásban, öregek ápolásában, egy-egy ünnep szebbé varázslásában? Tettem-e valamit a közös asztalra, vagy folyton csak elvettem onnan?
Az oltáron megújuló kereszt áldozatnak bennem kell tovább folytatódnia. Adományom a perselypénz mellett egyéb áldozat is lehet, amit a plébániám közösségéért hozok.
Sík Sándor igazi pedagógusként azt is megmutatja, a lelkemet hogyan kell fejlesztenem. Testünk épségéért oly sok mindent megteszünk, miért van az, hogy a belsőre már csak alig-alig jut idő? Aztán szinte észrevétlenül leszünk szürke, koravén, bezáruló, csak önmagukra figyelő, önző, örömtelen emberek. Pedig nem is kellene olyan sok ahhoz, hogy a Krisztus által hozott fényt, világosságot, örömet vigyük az emberek közé.
Mi is ez a kevés? Több idő az Istenre, több idő a bensőnkre. Tudatos szervezése napjainknak. Így aztán bizonyára lassan-lassan embertársaink felé is másképp tudunk majd fordulni. Nagyobb nyitottsággal, odaadással.
Próbáljunk meg az új egyházi év kezdetén valami olyat megfogalmazni, kitűzni magunk elé olyan célt, ami lelkünket erősíti, táplálja, menti meg a pusztulástól.
Ötleteket meríthetünk a mai versből bátran! (Boronkai Zsuzsanna)