Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Szent-Gály Kata. Kísértés – Gellért (2016.09.23.)

Szent-Gály Kata. Kísértés – Gellért

Velence, kedves drága ékszerem
te vér-arannyal épített csoda
én bűvös múltam, fél-szívem
nem látlak már soha

Nem nézek vissza, hogy ne fájjon úgy –
de sokszor jönnek dél felől szelek,
a Bél-i erdő sustorog
s én álmodom veled:

a tenger habja kék-ezüst fehér - -
úgy jössz felém, mint órjás gondola - -
én koldus lettem Krisztusért - -
s te mondod: ostoba!

Holnap, szeptember 24-én ünnepeljük Gellért püspököt, a szentet. Miért fontos nekünk ő? Mert elhozta Krisztust. Nagy múltú kolostorok romjai között sétálgatva érdemes el-elgondolkodni azon, milyen emberek, kik éltek ott? Mi volt az, ami annyira megragadta őket, hogy mindenüket elhagyva Krisztust követték? És azután, ha engedtek a hívásnak, honnan volt erejük, hogy az isteni szó mellett életük végéig kitartsanak?
Annyi mindent el kellene tanulnunk tőlük! Mert emberek voltak ők is, ugyanúgy, mint mi. Itt éltek a világban, még ha a kolostor magányában, de mégis érintette őket a valóság szele.
Ezt érzékelteti Szent-Gály Kata verse is. Naponta küzdünk mis is a különböző kísértésekkel. Gellért püspöknek a honvágy jutott megoldandó feladatként. Mennyire szép várost hagyott el a nagy cél, a Szentföld meglátogatásáért! Mit kapott helyette? Új úti célt. Hívást, kérést, halk szózatot. Vár Magyarország – ott a helyed!
Mi várt rá? Egy felépítendő új keresztény nemzedék. Ki hallgatta értő füllel? Imre herceg, kihez, mint az ifjúság védőszentjéhez gyakran könyörgünk.
Várták a papok, püspökök, az egyszerű emberek. S várjuk ma mi is segítségét, mikor hívő hiányban szenvednek az üresedő templomok.
S élete végén várta a halált, a kegyetlent. Visszatért a vízbe, a hordó gondolán, de lelke fenn jár már az égen, csillagok nyomán.
Gellért, szent püspökünk, könyörögj érettünk! (Boronkai Zsuzsanna)