Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Reményik Sándor: Csak egymáshoz (2015.07.17.)

Reményik Sándor: Csak egymáshoz
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -

Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!

Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -

Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.

Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -

Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.
1937

„Nyár van, nyár, röpke lepke száll virágra s zümmög száz bogár.” – fújtuk lelkesen annak idején az énekkaron. Akkor mást vártunk a vakációtól.
Az idő elszállt, valami azonban itt maradt. a töretlen várakozás. Mindenki kicsit másképp tekint a nyárra, amint az év többi évszakára. Ez az évszak különleges, titokzatos, élményekkel teli.
Gyerekben és felnőttben közös, hogy a feltöltődést várja tőle. Valami olyan erőt, üzemanyagot, amely kitart egészen a következő nyárig.
Fantáziánknak határt szab a csillagos ég, ötleteink megvalósításának pénztárcánk szab gátat.
Reményik Sándor valami olyan élmény megszerzésére, átélésre hív minket, ami ingyen van. Mégis, sokkal értékesebb lehet, mint egy tengerparti nyaralás.
Felfedező útra indulhatunk, ha követjük tanácsát. Ám a feltérképezendő nem egy ismeretlen ország, földrész, hanem a másik ember. Ő, akihez évek óta közöm van, de sajnos mostanában kevés idő jutott arra, hogy foglalkozzam vele.
Talán mindannyiunknak van egy-egy ilyen, majd ha lesz időm rá, foglalkozom vele kapcsolata. a majd hívlak, majd írok levelet, majd jelentkezem majdjainak lehet, ezen a nyáron kellene teljesülnie.
Nézzük végig, vegyük számba, keressük meg azt a valakit, aki lehet, jelentkezésünkre vár, már hetek óta!
Legyen ezen a nyáron ilyen feltöltő élményünk is! Ne csak a természeti, vagy épített szépségek látványa nyújtson kikapcsolódást!
Szemléljük a másik arcát, mosolyát, hordozzuk terhét, néhány pillanatig, szerezünk el nem múló élményeket, amelyek világítanak bennünk a hosszú téli napokon át. (Boronkai Zsuzsanna)