Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Sík Sándor: A könny születéséről (2018.08.31.)

Sík Sándor: A könny születéséről

Boldog a bűn és érdemtelen áldott,
Mert semmiből teremt egy új világot.

Boldog a bűn, mert ő szüli a könnyet
És százszor szent a könny.
És másom nincs, csak a könny, amit sírok,
Egyetlen ősi örököm.

Nincs másom. És az sem enyém,
Az én könnyem nagytitkos messze tenger,
És én úgy állok partja meredekjén,
Félve és fázva, félig-húnyt szemekkel.
És a szemem lehúnyni sem merem,
Mert a tengereken sziszegnek az éjek,
És elzsibbaszt egy szörnyű félelem;
És a szememet kinyitni is félek.
És úszni kellene és nem merek,
Hiába hívnak messze tengerek;
Csak reszketek, vacogva reszketek.
És, jaj nekem, egyhelyben állok.

A bűn az áldott.
Mert eljön és az óriás vizeknek
Örvénylő mélyére merít,
És tágra nyílt szemeim elé hozza
A mélységek rejtelmeit.
Megmutat mindent ott lent a fenéken,
Hullám alatt, kövek megett,
És úgy találom meg enmagamat
És úgy találom meg a könnyeket,
És ama világos világot.

A könny, a könny ezerszer áldott!

Kezdődik az új tanév/munkaév. Bár nem mindenki jár iskolába, mégis meghatározza életünket ez a körforgás. Ilyenkor, nyár végén, kicsit újabb várakozásokkal telten, talán kipihenten, élményekkel gazdagodva nézünk szembe az új kihívásokkal.
Mert bizony komoly kihívás minden napunk. Krisztust kell elvinnünk az emberek közé, és ez bizony nem is olyan egyszerű. A befogadón is sok múlik, de az átadón talán még több.
Ki vagyok én? Valóban krisztusi tanítvány? Ismerem, követem őt? Örülök annak, hogy hozzá tartozhatok? Mert ha nem, akkor bizony el kell sírnom azt a könnyet, amelyről Sík Sándor beszél. Hiszen ha nem az Isten barátja vagyok, akkor a sátán lesz előbb-utóbb szívemben az Úr.
Persze bűnt így is elkövetünk, de nem mindegy, hogy utána mi következik. Ha hiszem, hogy Krisztus értem is meghalt a kereszten, ha hiszem, hogy létezik a hét szentség kegyelmet és erőt adó áradata, akkor tudni fogom, hogy az ég felé kell kiabálnom, hiszen „van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz.” Minden igazán komoly bűnbánat után kicsit jobb ember tudok lenni, mint amilyen előtte voltam. Ha valóban, akár fizikailag, akár lelkileg meg tudom siratni bűnös voltomat, közelebb kerülhetek a mennyhez, és talán a másik emberhez is, akinek el kell vinnem Krisztust. Mert „Isten a szívek csatornáján át érkezik, mint termékenyítő tavaszi zápor” – írja Pilinszky János.
Tisztítsuk meg tehát az új munkaév előtt szívünket! Talán akkor majd több embert tudunk elvezetni Krisztushoz. (Boronkai Zsuzsanna)