Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Sík Sándor: Ha jő a perc (2018.09.28.)

Sík Sándor: Ha jő a perc

Ha jő a perc majd, amikor lezárul
Kalandos létem drága földi része
S a lábam alatt elsikló határrul
Majd egyre vissza-vissza-visszanézek,

S visszanéz rám is és válni nem enged
Nagy életem tengernyi szépe, jója,
S még ember módra dobbanó szívemnek
Felsír utólszor halk gyászindulója:

Nem emberekhez száll majd szívverésem
(Már odaadtam szívemet nekik):
Engedj utólszor kismagadba néznem

Hadd lássa egyszer búcsúzó szemem még
A szőke pitypang szálló pelyheit
S a csillagok bizalmas végtelenjét.

Korunkban nagy fényesen ünnepeljük a földi születésnapokat. Egy ismerős a családjában bevezette, hogy a gyerekek a születésnapjukon egy szál virágot adtak édesanyjuknak, megköszönve mindazt, amit érte tettek. Ugyanakkor arra a másik – mennyei – születésnapra ritkán gondolunk. Félünk tőle, mert egy ismeretlen útra indulunk. Ugyanakkor hitünk bátorít bennünket. Ahogy a földi születésünkkor édesanyánk karja ölelt át minket, úgy az égi születésnapon mennyei Atyánk ölelő karjaiba térünk. Már ha szeretnénk, ha vágyunk rá.
A mai napon Sík Sándor halála évfordulójára emlékezünk. Verse, amelyet hallottunk, arra az utolsó pillanatra tekint, amikor földi létünk gyertyája utolsót lobban. Mennyi minden van, amihez ragaszkodunk, amit nehezen engedünk el. Javarésze valami szép földi életünkből. Pedig ha teljesen elfogadnánk, hogy „szem nem látta, fül nem hallotta, amit Isten az őt szeretőknek készített”, akkor bizonnyal könnyebb lenne az átlépés.
Ha ott vagyok, amikor megérkezik a vőlegény, ha nem kell a városba mennem lámpásomba olajért, akkor részem lehet az örök élet lakomájában. Ébresszük ma az örök élet vágyát szívünkben! Kérjük Őt, „Ha jő a perc majd, amikor lezárul Kalandos létem drága földi része” boldogan érkezhessek meg Atyám kitárt karjaiba!