Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Szabó Lőrinc: Párbeszéd (2018.09.14.)

Szabó Lőrinc: Párbeszéd

Félek, Atyám – úgy zúgnak a harangok!
fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!…
Ne félj, fiam, – téged hívnak a harangok,
te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is.

Félek, Atyám – megtörtem a harcban, a hitben,
és éhes sárkányok elé ejtem a kardot!…
Ne félj, fiam – megtartalak a harcban, a hitben,
s karommal égig emeled azt a kardot.

Mit ér az ember, mit a vágy meg az önvád,
mit ér törékeny szavam az őrült viharban?…
Ne félj, fiam – az a kín, az a vágy, az az önvád
téged tisztít örök-kék égbolttá a viharban!


Ma, Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén, kicsit nézzük meg, mi minden történt e dicsőség előtt!
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a folyamatoknak csak a végét lássuk, és irigykedjünk arra, akinek már jó dolga van. Ez azt eredményezi, hogy szeretünk megfeledkezni arról az útról, amit az illető megtett. Pedig az sokszor nem is olyan könnyű, szép és mesés.
Szabó Lőrinc versében leírt párbeszéd minden sora igaz ránk is. De akár Jézusra is igaz lehet. Azt tudjuk, hogy Megváltónk is félt attól a bizonyos órától. Vérrel verejtékezve könyörgött az Atyának, hogy vegye el tőle azt a kelyhet. Mennyire emberi volt Jézus! Milyen sokszor mi is így vagyunk egy számunkra kellemetlen helyzet előtt.
Ahhoz, hogy a keresztet felmagasztalják, először nagyon nagy mélységeket kellett bejárnia a rajta függőnek. Ma sincs másképp. Ahhoz, hogy eljuthassunk a mennybe, itt a földön kell megtennünk mindent. El kell viselnünk a testi-lelki szenvedéseket, esetleg megaláztatásokat. Persze mindez kicsit könnyebb, ha tudjuk, hogy nem lehet a szolga nagyobb uránál. Könnyebb, ha tudjuk, van szószólónk az Atyánál, olyan, aki végigjárta már előttünk ezt az utat. Ma legyünk nagyon hálásak ezért. Köszönjük meg Jézusnak mindazt, amit értünk tett! (Boronkai Zsuzsanna)