Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Petőfi Sándor: MAGYAR VAGYOK (2019.03.15.)

Petőfi Sándor: MAGYAR VAGYOK

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
� Ha vert az óra � odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
(Pest, 1847. február)


Ma, nemzeti ünnepünkön, kicsit azt kellene végiggondolnunk, mi köze a hitnek a nemzethez? Sőt tovább is léphetünk: Mi köze az én hitemnek magyar népemhez?
Mert az én olvasatomban a hit a legszemélyesebb közügy. Nem mindegy kiben, miben hiszek. Így aztán az sem lesz véletlen, hogy egy-egy helyzetben hogyan fogok cselekedni.
Petőfi Sándor nélkül el sem tudjuk képzelni az 1848-as forradalmat. Miért? Mert ő hitt abban, amit cselekedett. Pontosabban a hitéből fakadtak tettei. Nekünk is így kellene tennünk!
Magyar vagyok című versét 1847 februárjában írta. Gyönyörű képet fest ebben a költeményében rólunk. Mindig megdöbbent, amikor olvasom, hogy mennyire igazak ma is sorai.
„Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;”
Nézzük meg, milyen sok szentet adtunk példaképül az embereknek!
Ha valóban szeretjük hazánkat, nekünk is szentekké kell lennünk. Meg kell mutatnunk azt az utat, amely lemondások árán, de fölfelé viszi erkölcseinket. Ilyenkor, nagyböjt idején ez különösen is időszerű lehet. (Boronkai Zsuzsanna)