Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Sík Sándor: Áldott az asszonyok között (2015.07.03.)

Sík Sándor: Áldott az asszonyok között

Mentél, amerre húzódott az ösvény
Galileának napaszalta földjén.

És kivirágzott lépteid nyomán
A bokavérző Hegyes Tartomány.

A sziklák istenverte szurdokán
Tejarcú rózsát hajtott a bogáncs,

A kősziklából csorgó méz fakadt,
A ciszternákban élővíz patak.

S a porszemecskék, míg sarudra lestek,
Tücsök módjára muzsikálni kezdtek.

Karjaid összefonva kebleden
Mentél s mosolyogtál édesdeden.

Mérhetetlenül mély volt és komoly
És mondhatatlan édes e mosoly.

Mentél. Fölötted a hallgatag égbolt.
A csepp angyalok, mint a rendelés szólt,

Elkuporodtak a sziklák közébe
Ujjacskáikat ajakukra téve.

A titokzatos Hang is hallgatott,
A Lélek, aki megárnyékozott,

És néma volt még Ő is, az Egyetlen,
A szíved alatt élő Érthetetlen.

Mentél, magad, és nem sejtette senki
A titkot, amely a mindent belengi.

Erzsébet sem, a meghitt asszonytestvér,
Még az sem, aki árva tűzhelyednél

Virrasztja jöttöd, az Elgyűrűzött:
Hogy áldott vagy az asszonyok között.

Hétfőn Szent Péter és Pál apostolt ünnepeltük, tegnap Sarlósboldogasszony ünnepén köszöntöttük a Szűzanyát. Mi a közös Pál apostol és az Erzsébetet meglátogató Szűz Máriában? Az öröm, az örvendezés.
Hogyan írja a filippieknek az apostol? „Örüljetek Az úrban szüntelen, újra mondom, örüljetek!” (Fil 4,4) A tesszaloniki testvéreknek pedig így beszél: „Mindig örüljetek!” (1Tessz 5,16)
Erzsébet köszöntő szavaira válaszul Szűz Mária Istent dicsőítő énekbe kezd, melynek első mondata így hangzik: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben…” (Lk 1, 46-47)
Miért ez a nagy ujjongás, ez a fergeteges jókedv, örvendezés? Mert nem hagyja el népét az Úr, mert mindennap őriz minket, vigyáz ránk.
A baj csak ott van, hogy mi ezt olyan sokszor elfelejtjük. Annyira szépen írja le versében Sík Sándor Mária útját! Mi tudunk-e ilyen figyelmesen gyalogolni? Élvezzük-e legalább időnként a mennyei némaságot? Engedjük-e hogy érzékszerveink segítségével megérintsen minket Isten? Észrevesszük-e egy-egy virágban, bogárban Isten mosolyát?
Viszünk-e magunkkal titkot útjaink során? A két titoktudó asszony mosolya, ujjongása a tegnapi ünnepen összeért. Feladatunk, hogy ezt a jókedvet, derűt vigyük a világba szerteszét.