Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Ady Endre: A grófi szérűn (2019.08.30.)

Ady Endre: A grófi szérűn

Nyár-éjszakán a grófi szérün
Reccsen a deszka-palánk
S asztag-városban pirosan
Mordul az égre a láng.

Éjféli hajnal, szörnyű fény ez,
Nincs párja, napja, neve.
Fut, reszket a riadt mezőn
Az égő élet heve.

Koldus, rossz álmú zsellér ébred,
Lompos, bús kutya csahol.
Az egész táj vad fájdalom.
S a gróf mulat valahol.

Szenes kalászok énekelnek
Gonosz, csúfos éneket:
„Korgó gyomrú magyar paraszt,
Hát mi vagyok én neked?”

„Mért fáj neked az égő élet?
Nincs benne részed soha.
Ne sírj, grófodnak lesz azért
Leánya, pénze, bora.”

„Ne félj, a tél meg fog gyötörni,
Mint máskor, hogyha akar.
Élethez, szemhez nincs közöd,
Grófi föld ez és magyar.”

S mégis, amikor jön a reggel
S pernyét fújnak a szelek,
A grófi szérün ott zokog
Egy egész koldus-sereg.

Siratják a semmit, a másét,
- A gróf tán épp agarász -
Érzik titkon, hogy az övék
E bús élet s a kalász.


Tikkasztó meleg napok következnek mostanában egymás után. Időnként sajnos erdőtüzekről is szólnak a híradások. Elég egy szikra, gondatlanságból vagy szándékosan, és máris kész a baj.
Így van ez sokszor életünkben is. Elég egy rossz döntés, és utána úgy érezhetjük, ránk szakadt az ég minden rosszindulata.
Erről a „csak úgy” miket érő csapásokról üzen nekünk Ady Endre verse. Hányszor érezzük azt, hogy igazságtalanul bánnak velünk! Milyen sokszor gondoljuk, hogy nem ezt érdemeltük. Természetesen mi, a másik ember mindig kaphat a rosszból.
Érzékletes képi világán túl mindig meghatott ennek a versek a két nézőpontja. A mulatozó, semmire se figyelő gróf alakja éles ellentétben áll a dolgozó, nincstelen, síró zsellérekével. Vajon ki melyikkel tud azonosulni?
Új tanévet, munkaévet kezdünk. Fogadalmakkal, elvárásokkal, félelemmel, örömmel, izgalommal. Választanunk kellene most az elején, hogyan szeretnénk végigcsinálni: lazán, mit sem törődve senkivel, átgázolva bárkin bármikor, mint a gróf; vagy csendben, fogunkat összeszorítva, ha igazságtalanul bántanak, lehet, néha sírva, mint a zsellérek a szérű szélén? (Boronkai Zsuzsanna)